fehér fogú boldog hóvirágok
kertek, erdők, nagyvilágok
lányok haja szirom-szálas
rövidre nyírt barka fejét
férjek csokrán aranyesőt
teleszedik kezük, ölük
újat érlel nevetésünk
tavasz van már hálateli
hogy fogjuk ezt megköszönni
Legutóbbi módosítás: 2021.03.08. @ 22:14 :: Serfőző Attila
Nyomtatás Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem [… Tovább]
Nyomtatás Nekem Te vagy a tél vége és a tavasz első napja. Megmagyarázhatatlan jó nyugalomnál is magasabban; mandulamagszerű rügye egy gyógy-baracknak. Üresség és forma váltja bölcs mindenléted, mindenben olyan egyszerű: hisz, meglel, s mint bújócska élsz még bennem.
Nyomtatás Tavasz volt, kétségtelenül tavasz, csak még egy kissé csípős hűvösre ébredt a Nap. Kora délelőttre azonban már előfordult, hogy a március idusi ünnepségre menet langyosan cirógatta meztelen talpunkat a földutak pora. Ez nagy élmény volt, amíg a [… Tovább]
Nyomtatás Tenyeremben tartom a hunyorgó tájat, ujjaim közt zuhatagként átfolyik a Nap. Lehajlok egy fűszál zöld ajkához s megcsókolom a tavaszt. Boldog vagyok. A múlt fullánkját sem érzem, dús, eleven illat leng körül, s ereimbe adrenalint pumpál. Szívem [… Tovább]
Nyomtatás Elviselni a tavasz báját Bezárt tudaton át Át felbontott vonatsíneken s ha zsenge ibolyák közt elcsúszol velem egy percre akkor elfordul az ég a fák árnyát ránk borítaná szemedben a tenger elcsitulna – de csak egy percre s robbanó [… Tovább]
Nyomtatás festmény:internetről Óvatos tavasznesztelenül lopódzika hóbuckákon. *Madárcsicsergésa hajnalok időtlenharmóniája. *Tavaszi szellőbékejobbját nyújtja azord böjti szélnek. *Lám, a természetmegújul minden évben, nem úgy az ember. *Őzek szépítika tavaszi szántóföldszürke magányát. *Ibolyaillatnyújt vigaszt a hóvirághervadásának. *Nyírfa ágán ringa lágy [… Tovább]
Nyomtatás Kép :Internet: Naplemente Triptichon Koosán Ildikó I. Éjfél után Te még fenn vagy? jött a hang a lámpa fénykörén túli homályból… Álmodozásomból felráz a valóság csendjeimből az idegen illat. A távolság fényszórói mögül előimbolygó alakod [… Tovább]
Nyomtatás Kép: Balla Árpád Zoltán Apró léptű tavaszi szél suttog az éjről, elmondja a fák titkát… Hajnalban nőtt levelek selymét bontja, zöld bokrokkal bólogat. Itt-ott sárga virágok szirmait csodálja. Álmot sző, varázsol, szívem vele zenél. Lassan kibontja [… Tovább]
Nyomtatás Mint tintával térképre rajzolt sziget kacsint felém a tavaszi zöldet váró, hókásával átitatott part menti liget. Buckái egyenetlen kitakart vakondtúrások halmain emlékezetem húrjait pengetik. Sétákat ont a lelkem, melyeket poroszkálva róttam, s nem számított a tarajok verte magány. Vulkánok [… Tovább]
Nyomtatás Ez ilyen út. Hiába a veszélyjelző táblák, az ötlet hirtelen ugrik elém, kép, látomás, félre olvasott szó, bármi, kibontatni magát, visz új gondolatkalandba. A hangok sűrűsödni, a dallamok élni kezdenek s akár egy virágzó, pompás tavaszi [… Tovább]
