(1)
Még március sem, és már az ágak végén
dagadó rügyekbe botlik a szél, s a kertünk
végén nyíló krókuszok látványát sem lázam
tűzi gyönge fűk közé – Hiába betegség, most
minden kép valós, és nincs mit szánni itt,
csak a tavasz sétál erre éppen, itt melegszem
bélelt szellő-köntösében.
(2)
Tegnap éjjel felriadtam, és első gondolatra
tudtam; ha láz ébresztett, Isten küldte rám,
hogy egyszerre láthassam magam mellett
az utcai lámpák fényétől megcsillanó rózsa-
füzérem és a csillagokat az ablakon át…
Tegnap éjjel ugyanis megfejtettem valamit.
A csillagok az égen hatalmas rózsafüzér-
szemek, s bár erőm ugyan nem volt hozzá,
nagyon szerettem volna elimádkozni
legalább a Göncölszekeret.