Járj csendben az úton,
hisz körötted úgy is túl nagy a zaj,
figyelj
és meg fogod érteni, hogy az élet
mi mindent akar,
tőled,
járj csendben az úton,
suttogva mond ki a szót,
hangod dallama legyen,
mi súlyozza
a mondanivalód,
mindenkor,
járj csendben az úton,
szíveddel halld meg a dalt,
és nyiss ajtót rajta,
ha a sötétség betakar,
mert lelkedben falaid
túl magasak,
járj csendben az úton,
szelíden, nyílt tenyérrel,
lágyan röptetve az életet,
hogy a legvégén, könnyedén engedhesd el,
az utolsó lélegzeted.