Ígéreteket mormol a száj,
dobbanásokat lobban a szív,
azt játsszuk, hogy élsz és élek,
hogy a távolság már nem hív,
emléket játszunk,
elmúlt időket,
kitárt ajtajú kalitkát,
szabadságot,
gondtalanság
fürge szárnyú madarát,
könnyűséget,
mit hoz a holnap,
táncokat,
mit eltáncol a láb,
örömöt, életet, álmot,
vágyakból font glóriát.
De az őszt nem játsszuk
és nem játsszuk a vágyat,
a hitet,
ha megfogjuk egymás kezét,
a bátorságot,
hogy egymás mellett
nem számít semmi
és a vég
egy szempillantás,
egy lebbenés.
