Sonkoly Éva : …jegyzetelem

Örök kíváncsiság
égeti a lelkem.
Erdők mélye,
patakok csobogó,
hűs vize, kék ég,
messzeség, kanyargó
ösvény…

Indulok utamon,
bejárom világom,
képzeletem
csoda-rengetegét
valóra váltom.

Ősi tölgy tövében
ülve, előttem a
világ-papír,
üzenetem jegyzetelem.

*

Tavaszi virágok.

ti kékek, sárgák.
lilák…
Fúj a szél, dalol
és mesél, magànyos
a szél.
Virágok, szép színesek
talán tudjátok mitől
lett más a világ?
*
Ragyogó napsütésben
apró virágok mellett
nézem egy vándor
poros lábnyomát.
milyen régen lépett
a kék virágokon át.

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2021.05.05. @ 20:37 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"