Mások is érzik igyekezetét a
természetnek, amikor tartós
esők után a hajtások a talajból
kitörnek? Látják mély alázatát
a drága földnek, midőn darássá
morzsolódva minden fűszálat
ölelnek? Elképzelik az apró
kavicsokat, miként torlódnak
a mélyben csikorogva össze,
hogy könnyebbé váljon a füvek
világrajötte? Gondosságát érzik
a fénynek, mi látatlan hisz a fák
gyökerének, s hogy óvatosan
simogatva az ágat – jó dajkája
az almavirágnak? Ismeri más is
azt a bizalmat; ha pompájában
megy le a Nap, sugarában fürdik
a hegyvonulat? ….és este, ha jő
már csillag az égre, vajon hálát
adnak-e mások is érte?
