Mert lépcsőkön dacolsz,
és árkokat faragsz velem,
múltammá tagadlak,
megkapsz (-) nélkülem.
Tiszta csend az, ami vár,
a fájdalom rendje,
kiabál egy sérült madár,
suhog a fényes jegenye.
Áldott vagy, én is az,
két áldozott,
e roppant világ tengerén
vagyunk egy-azok.
Legutóbbi módosítás: 2021.06.30. @ 09:24 :: Serfőző Attila
