A könyv lapjai közt nem
Levél, hanem egy lepke
Töredezett szárnya;
Simogatásra hivatott kéz
Jobbára ökölbe zárva
Rázza dühét a világra,
És ami eddig volt árva,
Az jobb sorsára még
Várhat, mert annyira
Még nem fordult ki
Magából a világ, hogy
Feledné az ököljogát