(1)
Uram, az hogy én vétkeztem
egészen világos. Bocsánat-
kérésem hozzád elért? Ki tudja,
hogyan érkezett a magasba…
azóta kevesebb csillagot hordoz
éjszaka az ég.
(2)
Hogy megbánás van bennem,
tisztasor ez is, mégis érint vala-
mennyi árny – Nem lehet, hogy
sokkal nagyobb a bűnöm az
elkönyveltnél, és ezért marad
válasz nélkül folyton az imám?
(3)
Mentségemre legyen, hogy nincs
mentségem, s így nyilvánvalóan
hiánytalanul kerek ez az egész
bűn. Talán tenyeredbe illik éppen
– Elvetnéd tőlem messze, addig
amíg van némi erőm?
(4)
Foghatnám másra az egészet, de
akkor magam helyett szennyeznék
be mást, meg aztán te úgyis tudnád,
hogy hazudok, csak megerősíteném
ezzel a másik igazát.
(5)
Nézd, én most tehetetlenségem okán
találgatom, hogy a te szemedben mi
lenne számomra jobb, de elfáradtam
találgatásaimba – most aztán már
tényleg legyen meg a te akaratod!
(Csak még egy félártatlan kérdés; te
vissza tudod csinálni a tettem? Mert
akkor már bátran tartózkodnék attól,
amit elkövettem.)
