Néhány felismerhetetlenné zsugorodott
évtized vagyunk,
egy-egy tempózott nap (!) százszorosa,
nyugtalanságunk partját
a jelentelenség mossa,
mardos minden éj.
Kéj-zavarodott az idő,
irány nélkül keményszik,
majd puhul,
az esti lüktetés mérséklődik,
lélek nélkül zizeg a rend valahol.
Pergamenek üzenetein át,
lélegzik bennem a dzsessz…
nehéz akkord után jött a dallam;
inkább többször és mindig,
beléd haltam.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.31. @ 20:16 :: Serfőző Attila