Mario Benedetti, uruguayi költő és regényíró 1920-ban született a Paso de Los Toros nevű faluban. Általános és középiskolai tanulmányait Montevideoban végezte, majd 18 éves korától néhány évig Buenos Aires-ben élt. 1945-töl 1974-ig újságíróként együttműködött a legendás «Marcha» (Haladás) című folyóirattal, majd a Montevideoi Egyetem Humán- és Természettudományi Fakultásán a Latinamerikai irodalom Tanszék vezetője lett. 1973-ban a katonai diktatúra száműzetésbe kényszerítette. A következő tizenkét évet Argentínában, Peruban, Kubában és 1983-tól az év nagy részét Spanyolországban töltötte. Kitüntetései és elismerései között fontos megemlíteni Zsófia királynő 1999-ben neki ítélt díját az iberoamerikai költészetért, a 2005-ben neki ítélt Nemzetközi Menéndez Pelayo díjat és az Alicantei Egyetem díszdoktora címet.
Sokoldalú művész volt, az irodalom csaknem minden ágában maradandót alkotott: Híres dalszövegeinek, meséinek és esszéinek nagy részét több nyelvre lefordították. Leghíresebb művei a „Köszönöm a tüzet, uram” és az „El olvido está lleno de memoria” című regényei, az „Inventario uno” és az „Inventario dos»”című verseskötetei. A halál 2009 májusában Montevideoban ragadta el.
Mario Benedetti 2021. szeptember 14-én lett volna 101 éves, ez a fordítás főhajtás előtte:
Mario Benedetti: A simogatás védelmében
A simogatás egy nyelv,
ha tiéd nékem szólna,
rossz lenne, ha elnémulna
A simogatás nem hasonló
egy korábbihoz sem,
azoknak egy új fajtája,
szinte mindig egy javított verzió
Míg simogatsz,
az a bőrömnek ünnepély,
de ha kezed elhúzod,
árván marad a kéj
Az álombeli simogatás
csoda és varázslat,
egy hibája mégis csak van,
hogy meg nem tapinthat
A simogató kéz kaland és
rejtélyként mozdul
előbb a simogatásra
Ám egy biztos, a legjobb
nem maga a simogatás,
hanem amit megelőz
Mario Benedetti: Informe sobre caricias
La caricia es un lenguaje
si tus caricias me hablan
no quisiera que se callen
La caricia no es la copia
de otra caricia lejana
es una nueva versión
casi siempre mejorada
Es la fiesta de la piel
la caricia mientras dura
y cuando se aleja deja
sin amparo a la lujuria
Las caricias de los sueños
que son prodigio y encanto
adolecen de un defecto
no tiene tacto
Como aventura y enigma
la caricia empieza antes
de convertirse en caricia
Es claro que lo mejor
no es la caricia en sí misma
sino su continuación
Legutóbbi módosítás: 2023.06.05. @ 08:49 :: Adminguru
