Kint hatalmas pelyhekben hullt a hó, az angyal a bevásárlóközpont első emeleti kávézójának belső teraszán üldögélt. A pincérnő letette elé a kávét.
Az angyal barátságosan rámosolygott és megkérdezte:
„Megtenné, hogy hoz két csomag nyírfacukrot és egy kis mézet is? Édesen szeretem a feketét.”
Miután a felszolgáló távozott, a csésze melletti két nádcukorkockát a fogai közé vette és elropogtatta.
A pincérnő kihozta a kért édesítőket és letette a férfi elé. Az angyal alig várta, hogy elmenjen a fiatal lány, feltépte a két zacskót és a szájába töltötte tartalmukat, a nyírfacukor hidegen olvadt szét a nyelve alatt. Már csak a mézes tasak volt hátra, kinyitotta és kiszívogatta belőle a mézet.
Felállt, az asztalra tett egy ötszázas bankjegyet, azt becsúsztatta az érintetlen kávéscsésze alá és távozott.
Nem lelkesedett a bevásárló központos ügyeleti napokért, ritkán történt itt bármi is. A fogyasztás templomaiban – ő így hívta ezeket a hatalmas épületeket – néha előfordult egy infarktus, egy váratlanul megindult szülés, vagy téves bombariadó.
Ma azonban más volt a küldetése.
Megállt az első emelet mozgólépcsőjénél és a tömeget figyelte.
Valahol itt kell lennie a jelöltnek. Nekiindult az üzletek sorának. Már rég leszokott a gondolatolvasásról, annyi akciós napot végigszenvedett már itt, hogy elment tőle a kedve. Bezzeg a játszótereken vagy az óvodákban, ott sokkal izgalmasabb volt „hallgatózni”.
Gondolatai visszakanyarodtak a mai misszióhoz.
A mozgólépcsőn álldogált, mikor leszaladt mellette valaki. Felfigyelt a cipőre. Fekete balerinacipő volt, igencsak szokatlan nyári viselet ebben a hideg időben. Követni kezdte a cipő tulajdonosát, aki farmernadrágban, sötétkék tavaszi kabátban suhant tovább előtte. Egy szivárványszínű sapka szorította le a lány hosszú, bronzvörös haját, kopott, fekete bőr hátizsák volt a hátán. Kezében egy áttetsző kulacs, az egyik mosdóhoz igyekezett. Az angyal a folyosón várt és figyelt. Hallotta, ahogy a kézszárító hosszú percekig dolgozik odabent. A lány kijött a mosdóból, a kulacsot bal kezében lóbálta fülénél fogva, abban lötyögött az átlátszó víz. A következő megállója a drogéria volt, ahol hosszú perceket töltött el a parfümök között. Néhány üvegcséből a papírcsíkokra fújt, majd mikor megtalálta a neki tetsző illatot, kifújt egy felhőcskét a parfümből és átsétált rajta. Aztán megállt a szemhéjpúder tesztereknél, kiválasztotta a legszebb színeket és az ujjaival az egyik tükörnél kifestette mindkét szemhéját. Később a cipőüzletben meleg téli csizmákat próbált, a gyógyszertárban kiváltott egy receptet és ivott egy kis tisztított vizet. A lány fáradtnak tűnt. Szemmel láthatóan nem volt nála mobil, néha megállt a földszinti digitális óra előtt, hogy felmérje, még mennyi ideje maradt. Az egyik utazási irodában bent töltött 30 percet, ott egy borítékból papírlapot vett elő és hosszasan beszélgetett az irodavezetővel. Mikor kifelé jött, a lány zöld szeme könnyekben úszott. A következő állomás az élelmiszerbolt volt, odalent. Itt a lány végigszagolgatta a mangókat és az ananászokat, majd a kasszánál vett egy doboz gyufát. Aztán felrobogott a kávézóhoz, ahol még reggel az angyal üldögélt. A nyitott pult előtt állt, ahová apró kis papírzacskókban volt kirakva kristálycukor, nádcukor, egy papírpohárban fa keverőpálcikák. A pincérnő odabent a pultnál épp tejet gőzölt, nem is nézett fel, miközben a lány elcsent néhány csomag nádcukrot. Az angyal nagy örömére azt látta, hogy a lány az egyik cukros zacskót feltépi és beönti tartalmát a szájába. Végre megvolt a jel. A kávézóból a könyvesboltba sétált, ahol a lány negyedórát is böngészett, mire talált egy novelláskötetet, leült olvasni, csak úgy falta a szemeivel a papírlapra vetett sorokat.
Hirtelen történt. Némán csúszott le a székről a padlóra a lány teste, egy idős hölgy riasztotta az üzletvezetőt, valaki a kasszában már a mentőket tárcsázta.
Az angyal odasietett a lányhoz, leguggolt mellé és a fülébe suttogta:
” Felvettünk, mától velem dolgozol.”
