Van,
hogy úgy érzed örök vagy,
és van,
hogy illékony mint a szél,
van,
hogy lent ülsz a pokolban
és van,
hogy a mennyország peremén,
néha,
alkut kötsz az Úrral, vagy Luciferrel,
de önmagaddal mindenképp, mindennap kezet rázol az alkura, lelkeddel, a mérlegnél.
Van,
hogy nem billen a mérleg, stabil az egyensúly
és van,
hogy csak azért nem, mert egy irányba húz,
van, hogy úgy érzed,
rá már semmit nem tehetsz,
és van úgy,
hogy valamit, talán levehetsz,
de lényedből fakad minden mi rajta van,
mozdítani képtelen vagy, mert a magja benned van.
Van,
hogy meg kell húznod az egyenleget,
van,
hogy oldalad megzuhant, lényed mélybe veszett
és van,
hogy azt látod, a túloldal egyre magasabb,
szavaid, ha szólsz, félúton valahol szétporlanak,
van ilyen.
Döntened kell. Bármit megtehetsz.
Leugorhatsz, felrúgva a mérleget,
vagy semmit nem téve,
éld tovább az életed.