Engem éljen túl az összes kőhalom,
és kinek neve jól csengő Faludy,
otthonos vagyok magányos kőpadon,
nem kell úrilak sem fénylő Audi.
Engem ne éljen túl egy kőhalom se,
őseink felé mutató piramis,
nem leszek én az Isten páciense,
csodálatos jelre váró szinapszis.
Engem éljen túl az összes kőhalom,
szálljon messzire a pitypang bóbita,
tévúton jártam, mikor bíztam vakon,
álmokat kergető kozmopolita.
Engem ne éljen túl egy kőhalom se,
közvetíthet tőlem bármelyik médium,
míg sorba álltam, mint igaz kliense,
kiesett kezemből az evangélium.
Engem éljen túl az összes kőhalom,
formázza meg mivé válik a remény,
miképpen fogy el a százholdas pagony,
különbözik-e a bűntől az erény.
Engem ne éljen túl egy kőhalom se,
nyelje el atomjait a vízözön,
nem leszek én az Isten asszisztense,
elvétve szót értettünk: ezt köszönöm!
Engem éljen túl az összes kőhalom,
titkolva van, mi a mögöttes szándék,
a létezés értelmére szomjazom,
biz ez lenne fölöttébb szép ajándék.
