A ritka lomb között járt, s
mint gyertyaláng a kanóc
körül, úgy pislákolt a fénye
kiülve egy vastag ágnak
csupasz tetejére.
Mintha koronázni jött volna
az ágat, hosszú sugarakkal
dőlt neki a fának.
A lábaimat csak pár percig
lóbáltam ezen elmerengve, s
mire visszanéztem, már egy
háztetőre gurult rá a teste.
Hogy ez miként lehetséges –
méláztam el újra, ő meg addig
átszökött az Ipolyon is túlra.
Még egy perc jött áldásával –
hegyek mögül intett, s közben
még a Hold is féltőn rátekintett.
Legutóbbi módosítás: 2021.12.14. @ 17:29 :: Serfőző Attila
