Az alkony oson már
még visszatekint
a hulló levelű
fák lombja alól,
és halkan eljátsza
fakó sanzonját
nyári hegedűjén;
s a levélbarna
avarból a csendes
ősz bánata szól.
Fák lombja alól
feslett színeiben,
lenge fátyolban
táncolva az ősz jön,
s a rőt koszorút
harmatos ingével
ölelve, halkan
megrázza a törzsön.
Táncolva az ősz jön,
rám terül borúsan,
s mint felleg a hegyre,
összebújnak, ahogy
vállamra borulnak
az ősz, meg az este.
Az ősz, meg az este.
*
Juhász Gyula: Ének
Az alkony oson már
fák lombja alól,
a nyár hegedűjén
ősz bánata szól.
Fák lombja alól
táncolva az ősz jön,
s a rőt koszorút
megrázza a törzsön.
Táncolva az ősz jön,
s mint felleg a hegyre,
vállamra borulnak
az ősz, meg az este.
Az ősz, meg az este.
Legutóbbi módosítás: 2021.12.06. @ 15:32 :: Serfőző Attila