Lelkem,
te borulj le helyettem az Úr előtt,
ha hömpölygő tömegben az utcán
megyek, hogy ne nézzék bolondnak
személyem, legfőképpen miattad, s
amit képviselek! Hogy képmutatóvá
ne váljak, te vess bennem keresztet,
amikor az útszéli feszületek mellett
elrobog a busz – maradjon a kettőnk
titka, amikor a megváltóra gondolok
!
Te adj ihletet a megfelelő beszédhez,
hogy az Úr igéje messze jusson el, és
békés csöndig te vezess, ha szólni
nem, csak elmélkedni kell! Te súgj,
ki mellé üljek, ha mosollyal takarja
fájdalmát az ember – a vigasztaló
szavak bőségét ajkaimra tűzd, s úgy
adj általam reményt a küzdelmekben
megfáradt szívűnek, ne engem lásson
többé az, csak mindenben már Jézus
Szent Szívét, s mert vagyonom sincs,
legyen hát kincsem minden szó, amit
te adsz, hiszen sok éve kérdem már –
hogyan szolgálhatnám a legjobban
az egyetlen, dicső Urat?
