Már nem vonzanak sem az apró fények,
Sem a színes forgatag,
Már nem hívogatnak sem a kétes éjek,
Sem a csókos alkonyat.
Már elmondtam mindent amit tudtam,
Fárasztanak ma a szavak.
Ne szeress! Ne ölelj ma este!
Meghalt bennem a gondolat.
Tépett szárnyam a földre húz,
Tollam hullatom zajtalan,
Arcod éle a ködbe bújt,
Könyörtelen a csúf vigasz.
Ma jobb a csend, ma jobb ha nem fáj,
Minden mozdulat hangtalan.
Ma ne várj semmit, mert a deszkán
Tapsot remél az új darab.
Ha nem értesz, hát menj tovább!
Nem kellenek a nagy szavak!
Vérehullató-virágnak ágya…
Szempillán pihen a pillanat.
