Az ablak alatt sétált. Majd minden nap ugyan abban az órában, lehajtott fejjel egy idős szolgáló kíséretében, mintha a járdán siklana. Vele és lángoló tekintetével sem törődött. Talán észre sem vette, hogy valaki csodálja.
Kicsi, vékony alakját nagy fekete kabát takarta. Csak a feje maradt látható. Ovális arcát sima, vállára omló sötét haj keretezte.
Már eltávolodott amikor először megpillantotta haját és lebegő járását.
Másnap korán az ablak elött ült és várt. Arcát akarta látni.
Szép, magas és sima homloka volt. Kissé hosszú orra mintha elnyomná vékony és érzéki ajkait a kicsi áll fölött. Az ajka szögletében öntudatlan csodálatos mosoly rejtőzött.
Álmait kisértette arca.
Minden reggel az ablak elött várta a titokzatos mosolyú hölgyet. Vasárnap nem jött. Számára ez egy elveszett nap volt. Éjjel és nappal arcával élt.
Egy vasárnap reggel felvázolta az álom arcot és mosolyát. Hétközben emlékezetébe véste, amit látott és eltűnte után festett.
Csak néhány napra volt szüksége, hogy a csodálatos arckép napvilágot lásson és életre keljen. Egyedül a mosoly hiányzott még.
Soha nem festett mosolygó arcokat. A hatalmasok, az Isten szolgáiról nem beszélve, soha nem mosolyogtak. Zordonságuk megtiltotta a derűt.
A nőket nem szerette, de ez a nő és mosolya számára újdonság volt. Úgy villant át az életén, mint egy időtlen mosolyú fantom.
Festményét nézte. Egy ecsetvonás az egyik ujjon, majd eltávolodott és hunyorogva nézte a majd nemlétező mosolyt.
Élétében először ő is mosolygott.
A mester szerelmes volt Mona Lisába.
*
Legutóbbi módosítás: 2022.03.06. @ 20:16 :: Bereczki Gizella - Libra
