Micsoda megkönnyebbülés,
hogy nem a saját észjárásom
szerint bírál az Úr! Akkor néha
talán a semmiért is megfeddne,
máskor meg bűnben tündökölve
nyomorodnék a fel sosem vett
vétkeim miatt.
Milyen jó, hogy olyan mélyre
láthat bennem, amilyenre én
képtelen lennék magamban,
s így megmenthet mind attól,
amihez e földön még nem
csatlakozott a bennem lévő
szeretet!
Mindannyian kérges burokban
járunk, s az egyik legnagyobb
öröme a tudatunknak bár az
lenne, Ő lehántva lát – magig.
Ha olykor bűnörvénybe tévedek,
az erősít, hogy bár az életben
alulmaradhatok, a létezésben
Isten felülmúlhatatlan szeretete
a legfőbb támaszom.
