Csillanás vagy a tükörképben,
apró fodor a víz tetején,
száz ragyogás a hajnali szélben,
sóhajtás mi viszi az éjt,
az utolsó csillag búcsúzó fénye,
mely gyengéden lassan eltűnik,
madárdal, mellyel ébred a reggel,
mikor az éjsötét halványulva megszűnik,
fellibbenő látomás vagy,
az éjszaka és a fény között,
a trillák közti lágy varázs,
mely a semmiből vissza költözött,
vándor vagy a nagy mindenségben,
kit létből létben visz az út,
miközben itt maradt illatod még körbe lengi,
az elhervadt koszorúd.
