Lassú lebbenés a jelen,
utazol,
utad jeltelen,
tiéd, vagy másé,
már nem tudod,
ködfolt hátán ködfolt.
Erőlteted szemed,
hogy túl láss mindenen,
míg múlttalan jövőd,
suhan el nesztelen,
melletted,
te csak nézed,
az életed,
pőre játék,
egy ideig kergeted,
illúziód rengeteg,
mindet elveszted.
Elfogadod.
Nem keresed.
Sem életedben, sem létedben
nem gondolsz sem arcra, sem szájra,
nem állsz meg,
lépsz,
néha előre, többször hátra,
nem figyelsz a hangra sem,
mi szívedben dobban,
szavadra,
mi kimondva koppan a semmiben.
Megérted,
Istent nem kérheted semmire,
ez itt már valaki más élete
