Mint könnyű pille a magasból száll
alá az este, óvatosan borul rá a közeli
telekre. Kertünkben még napsugár jár,
s bár gyönge már a lépte, még sápadó
nyomot hagy a fák gazos tövébe.
A kövek közötti virágok szirmaikat zárjàk,
finom éjhártyát szőnek a pöttöm bogarak,
s míg szúnyogokért kapkodnak a fecskék,
a ciripelések éle csöndburkot repeszt –
lassan átpréselődik rajta más vidékekre
a fény, itt még bűvös álmokért nyújtózkodik
a telhetetlen test – Holnap újabb illúziókat
kergetünk, de most tényleg bezár a nap,
már az ablakpárkányokig merészkedett
az est.
