A szoba nyirkos és sötét. Tulajdonképpen ez az egy helyiség maga az egész lakás – szoba, konyha, nappali. Na jó, a fürdőszoba le van választva. Parányi. A belső udvar, melyből nyílik, szinte rátornyosul az ablakra.
Nekik nem kell több. Boldogok, mert szerelmesek. Ma nincs másra szükségük, az is maga a Mennyország, hogy ketten lehetnek – csupán ketten.
A szoba nyirkossága mintha fülledt meleget adna, szürkesége rózsaszínben tündököl, sötétsége a szerelem pajzán örömeit rejtegeti számukra.
A titkok felfedezésre várnak, a csend arra, hogy megtörjék.
Egy napon az Egyiküknek feltűnt, hogy a szoba nyirkos. Megpróbálták a szobát kifűteni, szellőztetni… Egy ideig újra jó volt.
Egy napon a Másikuknak feltűnt, hogy a falak szürkék és nem rózsaszínűek. Festeni akart, de a párja ebben nem volt partner.
Kis idő elteltével a sötétség nem a boldog rejtettséget adta számukra, hanem az örökös egymásba botlás okozója lett.
Az ajtó, melyen egykor nevetve léptek be, minden nyitáskor magába rejtette a magányos várakozást – amiben az Egyikük töltötte életét. Másikuk szabadságvágyát nem lehetett a valaha boldog szobába zárni. Megnyílt a hideg pokol, saját ördögével, saját purgatóriumával.
Aztán jött a Halál. Egyikük kiköltözött.
A szoba megnőtt.
Kellő szellőztetés után és miután lekerültek a drapériák, a beszűrődő fény árnyékot rajzolt a fehérre festett falakra.
De hiába lettek a falak fehérek…
…az árnyak örökre ott maradtak.
Fotó: internet
Legutóbbi módosítás: 2022.04.29. @ 20:44 :: Bereczki Gizella - Libra
