Én vagyok
soraid között az elrejtett gondolat,
beszédedben a befejezetlen mondat,
én vagyok
mellkasodban a meg nem szűnő üresség
a reggeli fény, amely lágyan simogat,
én vagyok
két lélegzeted között a szív dobbanás,
imbolygó lépteidben az egyenes út.
.
Értem rejted
hűs mosolyba fojtott mardosó hiányom
s az ésszel fel nem fogható múltad vagyok
kiért ledöntenéd e hamis világot –
de megvallani magad – sohasem fogod.
.
Én vagyok
akit feledni szeretnél: csókjaidnak
fanyar íze, karjaid zord mozdulata,
hamis bókok lázától vérző temploma.
.
Vagyok
a perc melyben fogantál, az elfelejtett
idő vagyok, a sorsod mely oly mostoha –
az eltagadott jóság – benned én vagyok.
.
Én vagyok
a meg nem vallott áldás, a kitaszított
örök szerelem, én vagyok a fájdalmas
kiáltás, én vagyok a megfeszíttetett…
