Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok.
(Francois Villon)
NEM FELEL
Ha Villon kell?
Hát itt vagyon, vigyed!
Szemed sarkában a sátán
bizsereg.
Magasztos, fennkölt,
csupa-szív költemény?
Szép szavak gyűjteménye,
mint szajhának a nappal,
csupán csak annyit ér.
Hánynod kell? Hát dobd ki!
Akárki vigye!
Rossz a kedved? Sebaj!
A koldus jót nevet.
Kuncog a kamrában
vígan az egér:
bolond vagy te ember!
Lyukas a kenyér!
S ha felkötnek egyszer,
ugyan! Azt se bánd!
Hintázol egyet
majd a bitófán.
S hogy bolond vagyok-e?
Józan, vagy tán szeszkazán?
Ugyan ki józanabb annál,
ki a függöny mögé lát!
Ja, hogy nem illik
leskelődni sem…
Mondták, vagy nem mondták,
minek higgyem el?
Bolondok vagyunk!
Így mindent szabad!
Bezárt a sárga ház
az utca meg szalad!
Ja, hogy nem sokáig?
Na, ezt ki mondja meg?
Akit láttál felbukni
ködös reggelen?
Aki fáradt kezében
kis zacskót cipel?
Ugyan, barátom…
… s a koldus nem felel.
