Marthi Anna : álmodtalak

álmodtalak

szebb vagy mint bármi belőlem naprakész szavak

megújuló arcod követi a rendet

megmásíthatatlan mosolyodban bujkáló derű

közhelyekben és hallgatagon feltétlen és egyszerű

bonyolultságod nem éri fel ésszel

senki fia

mert csodával határtalanul értesz az egészhez

és lekedveltebb bolondságod éppen

viccnek érteni mindent

mégsem elvetni

a feledésben

Legutóbbi módosítás: 2022.04.05. @ 10:04 :: Serfőző Attila

Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak