Ne bántsd az egyetlen igazt magadban,
ki saját lelkedet magad helyett az Úr elé
viszi – hogy jó ő, szép és tiszta, s a bűnös
test sanyargatásának százezerszer bátran
ellenállt, bár gyönge most, akár gyufaszál
végén a soványka láng, mely máskülönben
lobogásig nő – fazék, s a tűzhely illatán.
*
Őrizd magadban az egyetlen valódit, aki
azért érkezett hozzád, hogy átvezessen
minden mulandóságán e földnek, s melléd
rendelve mélyedből kicsalni hivatott a tiszta
könnyeket, melyek egy fenséges világban
öntözik már égi ültetvényedet.
*
Sírig szeresd a társad önmagadban,
ki kudarcaidat sajátjaként viselve jár!
Ki ne lopja belőled mindazt a gonosz,
amiért az öröklét, s a fény
felfoghatatlanul nagy ár.
*
Becsüld magadban őriződet meu link!
Tiszteld, ki önmagadtól véd,
ha kell – hiszen, ha elveszíted
őt, vele te is elveszel!
