Ma angyal szállt felettem,
egyetlen pihe a tenyerembe hullt,
egy angyal,
ki lelkemet vezette,
hogy majd ha az este a mélybe hull,
engem csak szárnyára kaphasson,
suhanva,
mint az idő mi percre percet vár,
melyben minden történés,
csak a születés és halál
apró léptű tánca.
Táncolj hát velem Kedvesem,
mert a lét, most körbe jár,
szelíden lábujjhegyen meglopva az életet,
pillanatról pillanatra.
Nyomunkban ott oson az elmúlás.
