Ujjaid közt szökik az élet
lassan elpereg csendesen,
nincsen nap mikor ne szeretnélek
így telik az életem,
ujjaid közül a pergő percet
két tenyerembe felfogom,
bőrömbe olvad, lényemmé válik,
magamba ölelem, jól tudom,
szívemben egyszer mind összeérnek
és az összes megtartott pillanat,
eggyé olvadva csipkeveretként
keretezi be utamat,
tegnapból a mába, csendből a vágyba
kísér el minden pillantás,
melyben éltél, melyben éltem,
melyben vagyunk,
mi lelkek és semmi más.
