A bérlőnk, Áron bácsi családjához először a nyári vakációban vittek el szüleim. Később édesapám tanácsára a közelgő háború fenyegetése elől mindenestől kiköltöztünk a tanyára. Kutyástól-macskástól – ahogy tréfásan mondtuk. Csak amíg elcsitulnak a dolgok – mondogatták a nagyok. Sok év lett belőle.
Első látogatásom viharosra sikerült. Eleinte nagyon tetszett minden. A kert, a hatalmas diófa, a nagyfiúk, Áron bácsi fiai. Őket csodálva mentem mindig, mindenhova utánuk. A szőlőbe, a boltba, a mezőre, egyszer még a kocsmába is.
A tanya maga dombok között húzódott meg, a falutól jó órányi járásra. Ennyit kellett gyalogolni akkor is, ha boltba, vagy máshova akart menni az ember. Például a kocsmába vasárnap. Én még oda is elkísértem Kálmánt és Imrét, akik már akkorák voltak, hogy járhattak a lányokhoz és egyedül a kocsmába is. Kálmán jövő évre várta a behívóját, Imre egy évvel kisebb volt nála. Velünk jött még Vencel is innen a faluból, Kálmán cimborája, együtt lesznek regruták.
Támasztották a pultot és pálinkát rendeltek. Kis féldecis üvegecskékben szolgálta fel a csapos. Ügyes találmány volt az a nyakas, mércés üvegecske – nem lehetett vele csalni, mert nagyon látszott, ha kevesebbet töltöttek bele, mint ötven köbcenti.
– Kérsz te is? – kérdezték.
Bólogattam, hogy igen. Kacagták, s intettek a csaposnak, töltsön nekem is egy stampedlis pohárba baracklikőrt. Belekóstoltam, s finomnak találtam, be is húztam az egészet.
– Kérsz még? – kérdezte Imre kacagva.
Kértem.
A vége az lett, hogy hazafelé nem sikerült a keréknyomon egyenesen mennem. Otthon aztán a két fiú nagy szidást kapott, engem pedig lefektettek a kanapéra. Késő este ébredtem fel, de még akkor is kóválygott a fejem.
Nem ez volt azonban az egyedüli kalandom ebben az otthonitól teljesen elütő környezetben. Sokat csatangoltam a kertben, a zöldséges ágyások között, és megkóstoltam minden növényt, ami ott termett. A hagymaszárat, murkot-petrezselymet, karalábét, borsót (finom édes volt!), a tejes paszulyt. Na, ez utóbbi nem volt jóízű, sőt olyan hascsikarást kaptam tőle, hogy már éppen le akartak vinni a faluba a javasasszonyhoz, mikor egy nagy hasmarssal kiürült a méreg.
Másik hőstettem az volt, mikor levertem az istállóban a fecskefészket. Kaptam is Kámántól olyan verést, hogy máig sem felejtem el. Elkapott és istenesen elfenekelt, s közben mind azt mondogatta: „Nem bántjuk a fecskéket, nem verjük le a fészküket!” Utána három napig csak hason fekve tudtam aludni.
Azért jól telt az a nyár. Mikor szüleim értem jöttek kérdezték, volt-e valami gond, mondtam, semmi. Áron bácsiék se szóltak ellenem.
Ősszel kezdődött az iskola, de nem sokáig élvezhettem a többi tanuló társaságát, s bölcselkedhettem a nyári hőstetteimmel. Alig hullott le az első hó, mi kiköltöztünk Áron bácsihoz. Közeledett a front, és szüleim biztonságosabbnak gondolták a tanyát a városnál.
Behurcolkodtunk a tisztaszobába vagy, ahogy mondták az első házba. Kálmánnak és Imrének közös szobája volt a konyha mellett. Áron bácsi és Jula nén’ a konyhában aludtak. Apa, Bónis Bedő értett mindenféle géphez, masinához, otthon a gépgyártó üzemben dolgozott. Ott vágta le a gép két ujját. Mondják, hogy minden rosszban van valami jó, s ez nála is így lett, mert testi hibája miatt nem vitték el katonának. Lent a faluban a gazdák örömmel fogadták a „gépész” urat. Minden házban volt valami masina, gépezet, ami bizony gyakran meghibásodott. Apa ilyenkor menten ott termet és megjavította, szinte szólni sem kellett, valahogy megérezte, hogy szükség van az ügyes kezeire.
Ezt persze csak én képzeltem így, mert igazság szerint, üzentek érte, legtöbbször egy gyorslábú gyermek által.
– Itthon van a gépész úr? – állított be köszönés nélkül Simon Jóska barátom a faluból.
– Köszönni nem kell? – dörrent Jula nén’ hangja a konyha felől.
– Jóóó napot kívánok! – nyújtotta a szót Jóska.
– Adjon Isten! Mi járatban vagy?
– Édesapám azt üzeni a gépész úrnak, hogy a szecskavágó nem vág és …
– Megmondom neki, ha előkerül.
Ezzel Jóska barátom elvágtatott, s apa, amikor hazajött, vette a szerszámos ládáját és lebiciklizett a faluba.
…folytatás következik
Legutóbbi módosítás: 2022.10.02. @ 18:46 :: Bereczki Gizella - Libra
