Volt egyszer a Toronyban egy “Így írtok ti”-próbálkozás. Az alábbi – korábban már fent lévő, de leveszett -,”vers”, ami megkísérelte Szilágyi Hajnalka szimbolikáját görbe tükörben bemutatni úgy, hogy azért ne bántsa a szerzőt. Sikerült, vagy sem, azt csak az értékelheti, aki ismerte/ismeri a Hajni modorát/írásmódját.
Várt-alak
Horpadt homály kuporgott
a szétrepedt dinnyén.
A csend füle neszre volt éhes,
de a gömblét messzegurult ismét
…vártalak…
Sorvadt tekervények gubancában
sóváran hápogott a Hold.
Csak jöttél, jöttél, a nyakadon kötéllel
s a mézgás csendben mézszínű hajnal
csurgott le a fákról
…szántalak…
Fogam vacogott és a térdem verte
a ritmust: nem vagy, akit vártam
kusza gondolataimból kilépni.
Remegett a csend, csacsogott a nyár:
…más alak…
A lila hegyek bíbor csúcsain
felhőket pipált egy vándor legény.
S ráhullt a nagy fekete fény,
Tündökölt a semmi.
Máskor úgy gyere, hogy
…lássalak….
