Sötét volt már az erdőben, sercegett a tűz, enyhe szellő borzolta a férfit és a nőt, akik a tűz mellett ültek, és némán lesték a parázsló ágakat.
A nő nagyon utálta ezt az együttlétet, azon morfondírozott, valamit talán mondani kellene, de a szavak a másik irányába régen elfogytak már. Maga sem értette miért erőltette a kirándulást. Talán a régi idők emlékére, amikor gyakran fagyoskodtak a sátorban, mind addig, amíg meztelen testük felmelegítette egymást. Ez szabály volt náluk akkoriban, ha kirándultak, a hálózsákba kizárólag meztelenül bújtak be, kezük a másik hálózsákjába furakodott, így azután könnyen ment a felmelegedés. Vajon most hogy lesz, merült fel benne a gondolat. Nem lesz sehogy, mert akkor bekattant a férfi nikotinos, bűzös lehelete, na ezt azután nem, gondolta.
Mégis valamit kellene, valami ünnepit, ha már így kijöttek. Eszébe jutott a vörös bor, amit berakott a hátizsákba, talán ez majd oldja egy kicsit a hangulatot.
Töltsek bort, kérdezte, tölts, bólintott a férfi. Így azután a műanyag poharat teletöltötte, három deciliter fejenként, ennyi fért a pohárba, ez csak elég lesz valamilyen oldódásra. Lassan fogyott a bor, most majd a nikotinszag keveredik az alkohol ízével, hát ez sem könnyen emészthető kombó.
A bor hatása gyorsan jelentkezett. Hirtelen utolérte a természet illata, a szellő susogása és a hold gömbölyűségére is kezdett más szemekkel nézni. De mindenekelőtt az illatok, nem jutott már eszébe a nikotin bűze, inkább valamiféle férfias illatnak kezdte tekinteni. A férfi pedig ott ült elfogadható közelségben.
Mégsem tudott ezzel a helyzettel mit kezdeni, hol voltak már azok a pillanatok, amikor szívesen a férfihoz simult és keze a másik lába között kezdett matatni, mert valamikor szívesen tette ezt, és amikor reagált ő is, elfelejtett mindent maga körül.
Felmerült benne, hogy fognak most lefeküdni, az talán meghatároz mindent. Ruhában, vagy ruha nélkül. Meg kell adni az esélyt, érezte. Lefekszem, szólt a férfinak, jó, bólintott a másik. Bemászott a sátorban, és akkor jött az eldöntendő kérdés. Végül levetkőzött, levett magáról mindent, teljesen meztelenül bújt a hálózsákba, rajta nem múlhat semmi, a további közös jövő sem. A gyerekek még kiskamaszok, nagy szükségük lenne a családra, mindkettőjükre, apára és anyára is. Elsősorban mégis magára gondolt, milyen régen nem bújt már senki a lába közé és milyen jó lenne ha most, ha most ez a dolog úgy megtörténne, mint régen. Várta a másikat.
Másnap reggel szégyenkezve bújt ki a hálózsákból, a férfinak egyszerű volt, hisz ő le sem vetkőzött. Csak ült felöltözve, nézte a meztelen testet, keze ösztönösen bújt a másik lába közé, kicsit félve, mi lesz ha elhúzódik, de a nő örömmel fogadta a közeledést.
Legutóbbi módosítás: 2022.11.30. @ 21:03 :: Bereczki Gizella - Libra
