Serfőző Attila : Lábnyomom

 

Mint korlátokon megbúvó hajnali dér,

tűnik az álmos világ bennem,

naptalanul botorkál e kolduló tér,

lecsendesítve tombol, s mereven.

Az út vízverte termeibe lépek,

nem jókedvűen, nem is szabadon,

lebzselő parányba szőtt e földi lélek,

egymásra tipor a hiba és az alkalom.

Térdepelve búcsút int a mondandó,

mint koszorúkba font szent öröm,

kit szint alá raktak, mert tolakodó,

és tetteiért nem járt „köszönöm”.

Az üres utcák telis-tele emberekkel,

elvérzett lelkek bárgyú színpada,

ha szólni kívánsz, nem néznek fel,

lelküket a reménytelenség lopja.

Ablakokból a magány permetez,

falakra fest varjakat a búcsúzó Nap,

iránytalanságtól hemzsegő pillanat ez,

van toll, van téma, de nincs tiszta lap.

Ha már nem leszek itt, keress ott,

ahol mindegy mikor és hol vagyok!

Legutóbbi módosítás: 2022.11.27. @ 18:49 :: Serfőző Attila
Szerző Serfőző Attila 549 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.