Vandra Attila : Rendőrapuk árnyékában 5

Nyomtatás

Előzmények: Udvarhely csendes kisváros, de felbolydul, amikor egy tizenéves kislány holttestére bukkannak a Küküllőben. A rendőrség nyomás alatt. Még azonosítani sem tudják a kislányt, látszólag senki sem keresi. A nyomokat elmosta a zápor… Eközben öt tizenéves szeretné élvezni a gyilkosság napján szövődött barátságukat, de mindegyiknek van rejtegetni valója a szülők előtt…

Nyomozás patthelyzetben

Csíki Bélának főtt a feje. A nyomozás patthelyzetbe került. Udvarhely nem Al Capone Chicagója, e körzetben évi egy-két emberölés, ha történik[1], s azok nagy része is „tiszta” eset: gázolás, hirtelen felindulásból vagy gondatlanságból elkövetett emberölés, verekedés… Ritkán kell Sherlock Holmes-t játszani. Most viszont igen. Az áldozat ismeretlen, feltehetően nem is idevalósi, származásáról semmi információ, a gyilkos fegyver feltehetően faág, az bárhol megtalálható, a gyilkosról információ nincs, lábnyom, autónyom, ujjlenyomat nincs, bár az áldozat közösült vaginálisan és orálisan is, DNS-próbát nincs miből venni, a gyilkosság helyszíne ismeretlen, hiszen a víz sodorta egy ideig… A drog eredete feketepiac. Feltehetően prostituált, de a városi prostik tagadják, hogy ismernék… A hüvelyében talált, kondomról származó kenőcs egy olyan márkára utal, amely az ország bármely városában megtalálható… A kutyák nem szimatoltak ki nyomot… Mintha az a gyilkos incselkedne a rendőrséggel. Más eltűnteti a holttestet, ez meg szemérmetlenül a folyóba dobja, hadd találják meg! „Cikk-cikk, úgy sem jösztök rá!”

Egyetlen támpont három hajszál a ruháján. Hátha a DNS-vizsgálat után egyiknek a tulajdonosát meglelik. De arra még várni kell. S addig? De hát, ha az, aki szexelt vele nem büntetett előéletű, akkor az információ nem vezet sehova… Ha több férfival közösült, nem biztos kapcsolat a gyilkossal, hiszen hajszál három is van.

Ádám az apák közötti konfliktus és a kamaszkori vagánykodásai „mellékhatásaként” kezdett el kézilabdázni, szülői nyomásra. (A sport fegyelemre nevel… S ami igaz, igaz, az edző igencsak spártai elveket vallott…) Ám kezdeti ösztönös ellenkezése után Ádám is megszerette e sportot. A kézilabda rengeteg lehetőséget kínált a szülői ellenőrzés aluli szabadulásra. Ám akadt hátulütője is. Ádám baráti köre majdnem kizárólagosan sporttársaira korlátozódott, s amikor apai nyomásra abba kellett hagynia, hirtelen magára maradt.

Hiába a „pénzes” fiú vonzóereje, Péter mély barátságokat nem tudott szőni, volt benne egy esetlenség, amivel főleg a lányok közt nem aratott sikert. Jól lehetett kuncogni az épp soros csínyein, amellyel a tanárok orra alá tört borsot, de az utána következő „bosszúrögtönzések” is megtették a hatásukat, s a hangadó lányok kiutálták az osztályból a „nyeglét.” Jól jött neki is a már-már feledésbe merült barátságot feleleveníteni. S ráadásnak még a szülői tiltás is remek motiváció egy kamaszkorból még nem egészen kinőtt serdülőnek. Főleg egy olyannak az, aki már nagyon vágyik, hogy elismerjék felnőtt mivoltát. Egy rendőrezredes árnyékában erre ritkán nyílik lehetőség. S ha akadnának erre utaló jelek, biz’a nehéz elhinni… A saját hibákat nehéz beismerni, s egy rendőr-szülő ideális bűnbak. De hát Apunak csak nem kellene megtudnia kivel barátkozik újabban… Négy év nem biztos, hogy elég idő az apai feledésre.

Ám mintha „valaki ott fenn” nekik szervezte volna, szerda délutánonként mind az öten „szülőtlen szalmaárvák” lettek. Olyan jó buli volt együtt lenni a múltkor…. Körtelefon indult, megszületett a whatsapp csoport, Lacit lehetett a legnehezebben meggyőzni. Szobafogságra ítélték, ezúttal ártatlanul. Még edzésre se mehetett, ami még érzékenyebben érintette. Pedig nem ő törte fel azt a számítógépet, s tett a powerpoint bemutató tizennyolcadik oldalára egy elbődülő szamarat… Léteznek még a városban fantáziadús és bosszúszomjas egyének, akik értenek az ilyesmihez. Ám „büntetett előéletű” kevés… Ártatlanság vélelme? Az az ügyvédek feladata, nem a nyomozóké… Végül az „Akkor megyünk csak négyen!” kezdetű sóhaj átbillentette a mérleg nyelvét. Azért Kriszta és Éva mellé nem árt egy gard-de-dame… Jó-jó, ha erre szülői felszólítást kap, plafonig ugrott volna…

A lányokat nem kellett sokat biztatni, miután Péter megígérte, olyan helyre viszi őket, ahol egyetlen tanár se akad rájuk. Ki a városból, méghozzá autóval. Péter ugyanis tizennyolcadik születésnapjára azt kapott. Ez aztán a buli! Egy ilyen vonzó kísértésnek még a lebukás esetén bekövetkező anyai pofonok árnyékában sem lehet ellenállni. Csak idejében kellene hazaérni… Ádám matekórája épp elmaradt (csak Apu ezt meg ne tudja), mert tanára épp valamilyen személyes ügyek miatt nem ért rá. Irány Szentegyháza!

A sör is jobban csúszik, ha ettél előtte valamit. Péter ezen ajánlata már nem aratott osztatlan sikert a lányok körében, az anyagi háttér miatt. S az „én fizetem”-nek már sok lány esett áldozatul. Erről pedig kaptak anyai intést eleget, főleg Kriszta…
– Nem tartoztok érte semmivel. Ez az én örömöm, kérlek, ne rontsátok el! Szeretném megünnepelni, hogy végre ismét vannak barátaim… Autót kaptam ajándékba szüleimtől, még nem tudtam kiélvezni… Ádámnak is van jogsija, de csak szülei autóját vezetheti, s csak „kérvényezéssel” miután kivallatták: mire kell, hova mész, kivel, mennyit ülsz, ne hajts gyorsan… Tudjátok, milyen az osztály fekete bárányának lenni? Kiközösítve? El tudjátok képzelni, milyen az? – jelent meg egy könny a szemében.

Laci igen. Elképesztően nehéz zseniként beilleszkedni egy közösségbe. Azzal, hogy róla másolták a számítástechnika, matek és fizika házi feladatokat, nem tudta „megvásárolni” beilleszkedését. A kézilabda csapatba befogadták… Osztályfőnöke mondta egyszer neki: „Ne feledd, egy ilyen fal mindig két oldalról épül… Kezdd a saját oldalad lebontásával. S reménykedj, hogy a többiek követik példádat!” Eddig még nem sikerült.
– Rájöttem én is… Nem tudom megvásárolni – ismerte be Péter, miután Éva elmesélte Laci kálváriáját.
– Akkor most velünk miért akarod ugyanazt tenni? – támadt rá Kriszta.
– Veletek más a helyzet. Ti a múltkor… Még Éva sem… – habogott kissé összefüggéstelenül – Pedig nagyon durva tréfa volt… Nem is volt vicc… – javította ki lehajtott fejjel. – Én ezt a barátságot, ami kialakult köztünk, szeretném megünnepelni. Kérlek… Legyetek társaim ebben. Tudom, nem futja zsebpénzetekből. Nem én teszek nektek szívességet. Ti nekem, ha elfogadjátok…
A fiúk azonnal felajánlották, ők fizetik a sajátjukat.
– A gavallérok állják a lányok fogyasztását, ha már meghívták őket… – nézett Péter a lányokra, majd hamar pontosított. – Ez nem olyan, mintha én egyikőtöknek fizetném! Hármunknak nem lehettek „adósok,” főleg, mivel az unokatestvéred is köztünk van!
– Neked honnan van zsebpénzed? – fogott gyanút Éva Lacira nézve, hiszen Béla-Apu nemrég megvonta bűntetésül a járandóságát.
– Saját jövedelem… – vigyorgott. – Sok baj van a vírusok miatt, Windows újratelepítés… stb.
– Ez nem adócsalás? Csíky nyomozó úr mit szól hozzá? – vigyorgott Péter.

A Szentegyházi „Hun tanyán” kötöttek ki. Miközben a többiek egy üveg bort rendeltek, Péternek csak a gin-tonic hátsó fele jutott. Amikor megkapta az autót, édesapja figyelmeztette: ha csak egyszer vezet alkoholos befolyásoltság alatt, örökre elbúcsúzhat az autójától… Péter társasjátékot is hozott. Detektívek volt a neve.
– Húzunk lapot, mindenkinek van egy rejtett szerepe, akad gyilkos, piti bűnöző, rendőrfőnök, és a többi nyomozó – ismertette a szabályokat. Más kártyák tulajdonságokat tartalmaznak és részleteket egy történetből. Kérdéseket kell feltenni egymásnak, természetesen hazudni is lehet. De hát a nyomozók minek hazudjanak? Rajta kell kapni a gyilkost és a piti bűnözőt. Mindenki egy körben két kérdést tehet fel, de nem ugyanannak a személynek. A kör végén szavazunk, kit tartóztatunk le, s minden kör végén a gyilkos kiiktat még egy személyt. A piti bűnöző választhat. Vagy a gyilkost támogatja, ekkor kockáztatja, hogy tettestárs legyen, vagy a rendőröket, de akkor lebukhat, és rács mögé kerül. Felfedheti magát, vádalkut ajánlva, de azt nem kötelező elfogadni…

Laci nyerte meg a gyilkos szerepét. Nagyon jól érezték magukat. Már épp távozni készültek, amikor Kriszta elővette a mentolos fogpasztát, és Évával együtt a mosdóba mentek. Se a cigaretta, se a bor szaga nem kellene feltünjön az anyai orroknak. Amikor visszajöttek, Kriszta nekiszegezte a kérdést Lacinak és Péternek:
– Miként halad a nyomozás a meggyilkolt lány ügyében?
A nyomozás adatai titkosak, arról otthon nem lehet pletykálni. S az apák e szabály betartásához nagyon ragaszkodtak. Így azt, ami a sajtóban megjelent csak egy-két elejtett szóval tudták kiegészíteni.
– Még azt se lehet tudni, ki az áldozat – felelte Péter. – Apámnak elég kényelmetlen a sajtó kérdéseire felelnie. Nincs se a rendőrség, se az árvaházak, se az eltűnt személyek nyilvántartásában, s egy ekkora fruska nem áll önszántából prostinak…
Ádámnak e kérdéstől villany gyúlt a fejében.
– S ha nem román állampolgár?
A kérdésre Laci lázasan kezdett keresni telefonján a Moldova köztársaság rendőrségének weboldalán az eltűnt hasonló korú lányok közt. Nem találta. A cirill betűs változat újabb ötletet adott. Ukrajnából a menekültáradattal könnyű átcsempészni őket! Google fordító, oldal automatikus lefordítása… Ádámra is átragadt az izgalom, s ő a cirill betűket ismerte. De a többieket sem kellett biztatni.
– Megvagy! – csendült fel a diadalüvöltés. – Okszana Ivancsuk, tizennégy és fél éves, Beregszászból tűnt el a háború kirobbanása előtt.

Normális esetben ezt meg lehet mutatni a nyomozást vezető édesapádnak, s esetleg még a büntetés kiváltását is ki lehetne alkudni. Ám Csíky Béla nemcsak fia zsebpénzét vágta le és ítélte szobafogságra, hanem a laptopját is elkobozta.
– De hát ezt telefonon találtad meg, nem használtál számítógépet – akadékoskodott Kriszta.
– Azt se hitte el, hogy azt az idióta tréfát a bődülő szamárral nem én űztem azzal a tanárral… Esküszöm, semmi közöm hozzá… Más csinál hülyeségeket, s én húzom ki a lutrit. Hol van az ártatlanság vélelme? – dohogott a srác.

Így megszületett az ötlet, névtelen levélben kell elküldeni neki. Engedélyt kértek a pincértől használni az irodai számítógépet. A borravaló után a postázást is vállalta.
„Remélem nem rángattok valami hülyeségbe bele” – gyanakodott, de a címzést nem nézte meg, csak vendégei távozás után. Elfüttyentette magát. Ez valami névtelen feljelentés… – morfondírozott, s már-már eltépte a levelet, végül egy vendégre bízta.

[1] Hargita megyében öt év alatt ötven, ez átlag évi tíz az egész megyében, s akad még város és falu… A statisztikában a gázolások is benne vannak.