Mindenség Ereje! Híved hozzád kiált,
Végtelen hatalmad oldja fel sok hibánk,
Te, aki teremtetted az embert itt lent,
Hívd le segíteni konzulensként Istent.
Tomboljon haragod, s hulljon gyógyír-fáklya,
Erre a sínylődő, zavaros világra.
Hasadjanak, ha kell, spirálködök ketté,
De én nagyon kérlek, ne tedd Őt beteggé!
Tudom: már megtetted, de ne legyen késő,
Rettenetes szavad ne lehessen végső,
Sírját kemény kezed korán ki ne ássa,
Hadd következzen be teljes gyógyulása.
Íme, felajánlom helyette mindenem,
Megköszönöm én, hogy vele itt lehettem.
Fiatalon hulljon holtan mocsok-porba?
Mintha fáról a szél zöld ágat sodorna?
Mi neked egy élet?! Öröktől fogva vagy,
Minél, minél később virradjon rá a nap,
Midőn a szép szivárványhidadon átmegy,
Igaz szívből kérlek: kegyelmezz meg! Ámen!
