Süt a Nap, dacára annak, hogy mélyen benne járunk a januárban.
Nem is a nappal van baj. Szeretem, ha süt a Nap, szikrázik a ropogós fehér hó, és a csípős hideg piros virágokat rajzol a vidám arcokra.
A tél jó dolog, mindenki szereti. Pompás ilyenkor szánkózni, síelni, vagy kirándulni a szűz természetbe. Sajnos a mostani nem igazi tél, csak valami szürke latyak, fanyar utánérzés.
Állok a kertben, és nézem a kopaszon meredező fákat, az ágak között ugrándozó színes madarakat, ahogy az etetőből csipegetik az odaszórt magvakat.
Csipp, csepp, kippkopp, hallom, ahogy olvad a jég az ereszen, és ez rossz jel. Van ebben a hangban valami baljós és titkos fenyegetés. Tél úr ereje talán már kifulladt, már a végéhez ért?
Bohókás és meditatív gondolatok kergetik egymást a fejemben.
A tél egyébként is a pihenés, a gondolkodás, a számadás ideje.
Ilyenkor bágyadtan mélázunk arról, hogy kik vagyunk valójában, hogy honnan jöttünk, és hová tartunk. Az élet misztériumai a létezés kérdései tartanak gúzsban.
Egy régi gyerekdal jut eszembe és dúdolni kezdem: „Hull a hó, hull a hó mesebeli álom…” de aztán abbahagyom. Nem, ez most nem az a hangulat.
Csak állok némán, akár egy karó, vagy inkább szobor, és nézelődök, gondolkozok. Nem megyek innen sehová. Minek is mennék? Hiszen nincs semmi sürgős dolgom. Nem fázok, jó itt ácsorogni. Próbálok beleolvadni a tájba.
Aztán a gyerekekre gondolok. Karácsony első napján nagy pelyhekben hullani kezdett a hó, és ők boldogan szaladtak a kertbe, hógolyózni, hóembert építeni.
Szeretek a szép dolgokra visszaemlékezni. Nem tudom mennyi idő telhet így el. Pocsék az időérzékem.
A napot időközben már felváltotta a telihold és a szél hideg, kesernyés füstszagot hoz.
Csak állok a kertemben, és örülök, hogy ma még itt állhatok, és érezhetem a létezés örömét. A holnap? Ki tudja? Az még misztérium.
Arra gondolok mostanában kissé megrogytam, és összementem ettől a szokatlanul enyhe időjárástól.
Ha ez így folytatódik, lassan nem marad más belőlem, csak egy ócska lyukas fazék, pár darab szén, egy megfagyott sárgarépa, no meg némi víz, ami majd gyorsan elpárolog.
Legutóbbi módosítás: 2023.01.08. @ 17:29 :: Bereczki Gizella - Libra
