Előzmények: Udvarhelyen, a Küküllőben, egyik este egy kislány hullájára akadnak. A nyomozás napokig egy helyben topog, még az áldozat kilétét is homály fedi, végül egy névtelen levél tájékoztatja a nyomozót, hogy az áldozat ukrán. Végre a nyomozás beindul, s a nyomok Balogh Kálmán képviselő fiának a cégéhez vezetnek. Se a nyomozó, se a rendőrfőnök nem sejti, hogy a névtelen levél szerzői a fiaik és barátaik.
Paparazzik
Egy héttel a Hun-tanyai kiruccanásuk után ismét programot szerveztek. Mivel kissé „megcsúsztak” Ádám matekórája és Laci edzése miatt, csak egy közeli tisztás volt a cél, s egy kis piknikezés. Még a város szélén voltak, amikor Péter hirtelen fékezett és megállt. Suttogva szólt hátra a lányoknak, erősen izgatott hangon, a hátsó ablakon át fényképezzék le a panzióba tartó, csomagot szállító férfit, úgy, hogy a panzió is jól kivehető legyen!
Majd elmagyarázom! – vette elejét Péter a kérdezősködésnek. Amikor célhoz értek, előkapott egy pokrócot a csomagtartóból, a földre terítette, s miután mindnyájan leültek, egy különös cigarettát vett elő.
– Mi ez? – kérdezte Éva gyanakodva.
– Fű.
Kriszta hátrahőkölt.
– Én nem kérek! – még a kezét is maga elé kapta védekezésképpen.
Cigi, alkohol, az is tiltott, de ez már drog… De ez már több egy kamaszos csínynél. A törvény is bünteti.
– Hollandiában szabadon árusítható. Ez nem heroin, kokain, amfetamin, LSD sem ecstasy – kezdett el Péter lázasan keresni a telefonján, majd olvasni kezdett: ”A marihuánának nincs extrém tünetekkel járó tudatmódosító hatása, és nem okoz függőséget sem. Ennek ellenére a kapudrog elmélet képviselői szerint a marihuána használat növeli annak valószínűségét, hogy használója később kipróbálja a „keményebb” drogokat is… Ám a kapudrog hipotézisre nincsen meggyőző bizonyíték…” Wikipédia, kannabisz, kapudrog-teória, ellenőrizhetitek!
– Te próbáltad már? – kérdezte Éva szorongó hangon.
– Veletek akartam. Vagy mind, vagy senki – tette el a füves cigit.
– Több haverom kipróbálta már. Hollandiában – erősítette meg Ádám. Ők is azt állították, hogy egy alkalom nem okoz függőséget.
De ő sem merte mondani „én kérek”, bár kissé sóvárogva nézett utána.
– Attól a sráctól vettem, akit lefényképeztél a képviselő úr panziója előtt. Azt állította, lehet tud szerezni kokót is.
– Tudja, hogy ki vagy?
– Mit képzelsz, adott volna? „Tudod, a rendőrfőnök fia vagyok, adj egy kis drogot…” – tette hozzá parodizáló hangon. – De ezt édesapádnak jó lenne tudnia – mesélte el, amit meghallott, amikor édesapja Csíky Bélával beszélgetett. Vékony a szobaajtó, s apja sohasem tudott halkan beszélni…
Csíky Béla fedőműveletként kivallattatta a többi tizenkét céget is, amelyeknek voltak ukrán kapcsolatai. Mint várta, steril érdeklődés volt, semmi, amibe bele lehetett kapaszkodni. A képviselő fiának cégét hagyta utoljára. Épp az ötödik forgatókönyvet vetette el stratégiát keresve, amikor az őrmester benyitott, egy borítékot tartva a kezében:
– Hátha itt van az isteni sugallat. Névtelen levél, géppel nyomtatott címzés, Önnek címezve, mint az előbbi…
Megint két oldalból állt a levél. Az első oldalon ez állt: „Vajon milyen csomagot szállított a postás?” A második oldalon egy fénykép. A „postásé”, a panzió előtt. Hirtelen ötlettől vezérelve felhívta kollégáját a drogmegelőzési osztályon.
– Átküldök egy fényképet. Ismeritek?
Hamarosan megjött a válasz:
– Gyanú: marihuánával való kereskedés. Bizonyíték hiányában felmentve… Neve Vajna Pál. 28 éves. Munkanélküli… Az nem a képviselő úr fiának a panziója? Nocsak… Más bizonyíték van-e a kezetekben? Mert e kép nem elég… Egy kezdő ügyvéd is kimagyarázná. Adhatnék egy jó szimatú kutyát, de ha takarítottak, szimatot fog majd, ugat, de vallomást tenni nem fog a bíróságon. Ha inkrimináló anyag nem kerül elő…
Csíky Béla nagyot sóhajtva bontotta a vonalat, majd két mély lélegzetet véve tárcsázta Balogh Károlyt a panzió számán. Egy beosztottól azt a választ kapta, hogy elment víkendezni.
Az ígéretnek megfelelően hétfőn délelőtt jelentkezett is. Amikort megtudta, hogy milyen ügyben kell vallomást kell tennie, leszögezte, semmit nem tud, leszámítva, ami a sajtóban megjelent.
– Mi oka van feltételezni, hogy van információm róla?
– A kislány ukrán, embercsempészek hozták be az országba. Kötelességünk minden olyan céget ellenőrizni, amelynek ukrán kapcsolatai vannak. A többi céget már ellenőriztük. Kérem, fáradjon be az őrsre.
Balogh Károly nem ellenkezett, de kikötötte, csak ügyvédje jelenlétében hajlandó vallomást tenni. Elég egy rossz megfogalmazás, és gyanúba keveredik. Utána hiába mondanák: „bocsánat, ön tényleg ártatlan”, a szentelt víz se mosná le róla a gyanút. A pletyka törvénye: a szél fúvatlan nem indul.
– Ez még az én jó híremnek sem használna, hát még az édesapáménak. Sajnos ügyvédem csak szerdán lesz elérhető. Milyen iratokat hozzak magammal?
– A január végi, február eleji ukrajnai szállításainak írásos bizonyítékait. Ezt kértük a többi cégtől is.
Miután bontotta a vonalat, az őrmester megjegyezte:
– Tökéletesen rendben lesznek. Fogadok, Török Sándor teljesen legális szállítmányt vitt Ukrajnába. Hazafelé jövet már a lányok elfértek hátul… Csak Máramarosszigeten vette át őket, hiszen Ivan Zamircsuk hozta át őket. Ő pedig nyert még két napnyi haladékot a nyomok eltűntetéséhez. Miért nem kérte a panzió vendégeinek a listáját és a könyvelést?
– Őrmester, azt hiszi, a lányok hivatalosan bejelentett vendégek? S a „különleges szolgáltatásokról” szóló számlák biztosan nincsenek benne a könyvelésben. Még az sem mérvadó, hogy a bejelentett vendégek szinte kizárólag férfiak. Csak a foglaló személy iratait kérik el, és vezetik be, feleségeik, szeretőik, lányaik adatait nem… A jelenlegi bizonyítékok birtokában a fejemet teszem rá, Balogh Károlynak vaj van a fején, de annyi nincs, hogy megkapjak egy házkutatási engedélyt.
– De ezt Balogh úr nem tudja…
Szerda délután öt előtt két perccel jelentkezett Balogh Károly, ügyvédje, Molnár Annamária jelenlétében. Az ügyvédnő azonnal támadólag lépett fel. Tudni akarta mivel gyanúsítják ügyfelét.
– Egyelőre semmivel. Információkat gyűjtünk az esettel kapcsolatosan, kizárni szeretnénk bizonyos lehetőségeket, szűkíteni a kört. Ezt tettük a többi cég esetén is, s nem emeltünk vádat senki ellen. Ám az Ön hangneme felettébb kíváncsivá tett… – mosolyodott el a nyomozó.
– Itt vannak a kért iratok, teljesen legális szállítmányról van szó – nyújtotta át az ügyvédnő hirtelen békésebbé vált hangnemben.
– Valóban – nézte át őket – de gondolom tudja, a csempészáruk rendszerint legális szállítmányok mögé rejtve utaznak át a határokon. Az önök esetében van egy gyanús tényező. A szállítmányuk sofőrje, Török Sándor többször is beszélt azzal az embercsempésszel, aki az áldozat kislányt áthozta a határon, méghozzá pont aznap.
– Hozzánk csak az általunk legálisan áthozott áruval érkezett meg. Nem az én alkalmazottam, nem vele, hanem az őt alkalmazó szállító vállalattal kötöttem szerződést, nem ellenőrizhetem, szállított-e más, csempészett árut, horribile dictu, egy kislányt.
– Ismeri Török Sándort?
– Hogyne, többször is szállított nekem. Soha nem volt panaszom rá.
– Akkor miért nem őt vallatják ki? – támadott az ügyvédnő.
– Őt egyelőre nem lehet, mert külföldön tartózkodik, s ma nem jelent meg a munkahelyén. Körözést fogunk kiadni ellene. Ezt a személyt ismeri? – mutatta meg Vajna Pál fényképét.
– Nem – felelte Balogh Károly határozottan. – Mi köze az ügyhöz?
– Ahhoz képest egy átadásra előkészített csomaggal a kezében pont az ön panziója ajtaján lép be…
– Lehet valamelyik alkalmazottamhoz vagy vendégemhez jött…
– Addig ne válaszoljon, amíg nem hozzák tudomásunkra, hogy mi köze az ügyhöz! – figyelmeztette az ügyvédnő.
Csíky Béla megszólaló mobiltelefonja szakította félbe a beszélgetést. Meg akarta kérni a telefonálót, hívja vissza később, ám egy végtelenül izgatott idős férfihang jelentkezett.
– Főhadnagy úr… Főhadnagy úr… Vahur… A kutyám ismét talált egy holttestet… Ugyanott, a folyóban, ugyanabban az ágban fennakadva, mint a múltkor… S ez is egy kislány… Borzalmas… Bocsánat, Kovács András vagyok, aki az első áldozatot megtalálta… Azt mondta, hívjam fel, amikor…
A főhadnagy nem hangosította ki a telefont, de a nyugalmazott erdész kétségbeesetten izgatott hangját így is jól lehetett érteni.
– Jól értettem? Van egy újabb áldozat? Ugyanott? Gondolom nem órák óta, hiszen fényes nappal van, azóta felfedezték volna. Úgy látom, egy sorozatgyilkost keresnek. Remélem ügyfelemnek elég hihető alibije van a mai gyilkosság idejére. Gondolom, távozhatunk, hiszen a színhelyre kell mennie. Ugye nem vagyunk kötelesek megvárni a helyszínelés végét? De lenne még egy kérdésem. Mit akart sugallni azzal a csomaggal? Hogy drogot tartalmaz?
– A megkésett válasz elég beszédes beismerés.
– Azonnal függesszék fel az ügyfelem zaklatását, mert ha nem feljelentést teszek!
Az üzletember azért még az ajtóból visszafordult.
– Annak a csomagnak utána járok. Kaphatok egy másolatot a fényképről?
