Halász Enikő : Mindig vártalak

 

Mindig vártalak gyermekként, Anyám
és ma, hogy átnéztem az égbolt ablakán
ott láttalak
Isten kertjében,
álmodtam talán, vagy nem,
nem is tudom,
talán ez is olyan éber pillanatom,
mikor nemléted léte, csak illanás.

Ott ültél teljes fényeddel rám ragyogtál,
kezed átnyúlt időn és teren,
és én tudtam, most,
egyetlen hajszálamon megpihenhet
nem létező lélegzeted,
míg szíved aranya napsugárrá válva
ölelt át csendesen.

Felhős az ég,
az égbolt becsukta ablakát,
valahogy mégis apró fényfoszlányok szállnak rám.
Mindegyikben ott vagy…
Látlak, látlak, látlak
az időtlenség tengerében
én jó Anyám.

Legutóbbi módosítás: 2023.02.19. @ 20:04 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Halász Enikő 111 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.