1. Egy hackelés, amire még Csilla sem lenne képes
Az eisenerzi kolléga együttműködésre való hajlama megnyugtatta. Szüksége is volt rá, mert nemsokára Balogh Károly jelent meg ügyvédje jelenlétében, paprikás hangulatban.
– Egyik alkalmazottam Amszterdamban járt nemrég, és ott felejtett néhány személyes holmit a hotelben. Vajna Pál ugyanabban a hotelben szállt meg, és készségesen hazahozta az ott felejtett dolgokat. Az volt a csomagban. Alkalmazottam két személy jelenlétében nyitotta ki, akik tanúsíthatják tartalmát. Ennyit Vajna Pál látogatásáról. Kérem annak az engedélynek a másolatát, ami felhatalmazza a rendőrséget a számítógépem feltörésére, kutakodni benne, és azt is, milyen vád alapján állították ki! Ha nem tudja azonnal felmutatni, egyrészt feljelentem a rendőrséget, másrészt a sajtóval is ismertetni fogom a tényeket! Ez már kampány ellenem, vagy indirekt politikai lejáratás édesapám ellen. Ígérem, nagyon magas kártérítést fogok követelni, s a felelős megissza a levét!
– Az ügyben, amelyben Ön is érintett, mint potenciális, hangsúlyozom csak potenciális gyanúsított, én nyomozok. Én ilyen utasítást nem adtam ki, és az ezredes úr sem engedélyezné. Egy Önnél tartott házkutatás szóba került, de ilyenre egyelőre engedélyt nem kértünk, számítógépe feltörésére pláne. Az ily módon szerzett információkat egyébként sem lehetne Ön ellen felhasználni, mert törvénytelen úton jutottunk volna hozzá. Nyugodtan beadhat egy kérelmet, amelyre majd írásban megkapja a választ, hogy a rendőrség ilyent nem tett. Ám mielőtt elsietne, tegyen meg nekem egy szívességet. Képzelje magát a drogmegelőző osztály nyomozójának. Kutyája, amelyet a drog kiszagolására idomítottak, egy utcára kitett kuka mellett jelezni kezd. Elrendelné a házban a házkutatást?
– Ez egy megrendezett bizonyíték ellenem! – emelte fel a hangját távozásra készen Balogh Károly.
– Nem, ezt garantálom. A házkutatás, amely alkalmával elkobozhattuk volna a számítógépét is felülvizsgálatra, sem történt meg. Minek törvénytelenül, ha ilyen egyszerű törvényesen? Most pedig Ön fel akar jelenteni minket. Tudja mit fog elérni? Elkérjük a számítógépét, hogy informatikusaink utána nézzenek, ki kutakodott benne… Szerintem igyunk meg egy kávét, és keressünk egy mindkét fél számára elfogadható megoldást. Van egy olyan érzésem, Önt valaki be akarja feketíteni, s ezt közös érdekünk kideríteni. Ha sikerül, talán fény derül a két kislány gyilkosára is. Emberrablás történt. Gyilkosság történt. A két áldozatot prostitúcióra kényszerítették, és drogozták. A nyomok Ön felé vezetnek. Cui prodest? A beszélgetés színhelyének ajánlom a szemközti kávézót, és mindkét fél felveheti a beszélgetést. Négyen leszünk, Ön az ügyvédjével, én pedig az őrmesterrel… Így zsarolás, fenyegetés kizárva…
Balogh Károly az ügyvédnőre nézett. Az gyanakodva bár, de bólintott. Már kiértek az utcára, amikor az ügyvédnő rákérdett:
– Minek köszönhetjük ezt a pálfordulást?
– Az ügyfele nem hülye. Még akkor sem, ha feljelentésével az előbb épp maga alatt akarta elvágni a fát. Két hétvégi háza van a hegyekben a világ szemétől távol. Miért pont itt a városban, mindenki szeme láttára árulna „különleges szolgáltatásokat”? S ha parancsára tették volna, nem dobatná a hullákat a folyóba – felelte, majd Balogh Károlyhoz fordult.
– Miből gyanítja, hogy valaki feltörte a számítógépét?
– Nem azt az oldalt találtam nyitva, amelyet én utoljára használtam. Aztán a kereső előzményeiben olyan kulcsszavakat találtam, amelyeket nem használtam. Irodám ajtaján csapózár van, s kulcsom csak nekem van hozzá. Az alkalmazottaim nem kutathattak benne. Lefuttattam vírusölőt, nem talált se trójait, se más kártevő programot.
A kávézás jó tanácsadónak bizonyult. Megszületett a döntés: a rendőrség informatikusa átkutathatja a feltört számítógépet, de Balogh Károlynak egy hozzáértő barátja jelenlétében, aki arra ügyel, hogy a rendőrség ezt ne használhassa ürügynek adathalászatra.
– Türkösi Szilárd hadnagy értette a dolgát. Koszta András, Balogh Károly egykori osztálytársa is adott néhány ötletet. Hamarosan jöttek jelenteni.
– A hacker kiváló informatikus, de nem rendőr. Drogok, prostitúció és emberkereskedelem után érdeklődött elsősorban, de nem ismeri eléggé a zsargont. Használt Ön egy Teamviewer nevű programot? Arra jó, hogy valaki távolról lássa a számítógépe képernyőjét és átvegye az egere felett az irányítást.
– Jól sejtettem, mert rejtve volt. Egy vírusszerű programmal, amely gondolom levél csatolmányaként érkezhetett, Ön telepíthette fel. Ám e levélnek nincs nyoma, feltehetően letörölte. Gondosan, mindenhonnan. A vírusölő azért nem találta meg, mert annyi volt a vírusszerű program szerepe, hogy vele aktiválta a Teamviewert. Ezt a programot is törölte a hacker, miután dolgát jól végezte, ám a nyomait megtaláltuk. Sikerült azonosítanunk annak a számítógépnek az IP-címét, ahonnan matattak az Ön gépén. Egy középiskoláé. Ami izgalmas, hogy az egész hétvégén történt, amikor egy iskolában senki sincs a portáson kívül…
– Egy diák? – hüledezett Balogh Károly.
– Sok a hacker köztük. A hozzáértés megvan, valaki felbérelhette az egyiket. Holnap Türkösi hadnagy úrral odamegyünk. Csak mi! – szögezte le.
Csak miután elváltak találta meg a nyomozó az eisenerzi rendőrségtől az e-mailt.
„Török Sándor elismerte, hogy találkozott Ivan Zamircsukkal, de azt állítja néhány doboz kaviárt vett át tőle, amely nem érkezett meg idejében az üzletbe, ahonnan Balogh Károly megrendelte. Ivan Zamircsuk autójából női kacarászást hallott.”
Hirtelen ötlettől vezérelve Csíky Béla főhadnagy elővette a számlák és átvételi bizonylatok másolatát, amelyeket Balogh Károly ügyvédjétől kapott. Valamennyit január 29-én állították ki, kivéve egyet, amely tíz doboz kaviárra vonatkozott, azt január harmincadikán. De akkor miként került Okszana Ivancsuk Udvarhelyre?
Az iskolaigazgató nem akart hinni a fülének, amikor a két rendőr előadta a vádat. Azonnal hívatta az informatika tanárt. Ő miután azonosította az IP-cím alapján a számítógépet, nagyot káromkodott. A merevlemezt az ő személyes engedélyével formatálták, s újra telepítették rá a rendszert s minden programot. Minden nyom eltűnt. Hiába jött Türkösi hadnagy segítségnek, ketten sem találtak semmit. Elvileg minden véglegesen letörölt program nyoma ott marad a számítógépen, de csak ideig-óráig, amíg rá nem másol valaki valamit. Ezúttal valaki az adatokat formatálás előtt lementette, majd véletlenül vagy szándékosan kétszer is visszamásolta. Minden nyom eltűnt. No, de ki tehette mindezt?
Este a hadnagy lehangoltan jelentett Csíky Bélának. Úgy néz ki, az iskola számítástechnikából legtehetségtelenebb diákjai összeesküvést szerveztek a tökéletes bűntény megvalósítása érdekében. Egy kislány, Szabó Kati dolgozott a gépen utolsónak, az osztály leggyengébb diákja. Panaszkodott osztálytársának, mert a számítógépe olyan lett, mint egy csiga. A srác tanárához fordult, aki lefuttatott egy víruskeresőt, de nem talált semmit. Nem akart bennmaradni délután a családi programja miatt, ezért jobb ötlet híján engedélyt adott a windows rendszer újratelepítésére. Ezt máskor is rábízta a diákokra. A probléma orvoslása azért volt sürgős, mert másnap rögtönzést akart íratni a tizenegyedikben, ami a számítógépen helyben kidolgozott program megírásából állt. Aki rajta dolgozik, az nem tudta volna befejezni.
Ám ez nem számítástechnika szakos osztály. Mivel abban a kései órában már csak az ő osztályuk tartózkodott a suliban, egyik diák, Szőcs Ádám segítőkészen felhívta telefonon egyik iskolatársát, aki közel lakott. Ám Bedő Istvánnak sem volt kedve visszajönni, sok tanulnivalójára hivatkozva, de arra biztatta Ádámot, telepítse fel ő, elküldi neki a lépéseket whatsappon. A számítástechnika tanárt meglepte, amikor Ádám elvállalta, hiszen nem egy számítógép zseni, de az engedélyt megadta.
Ádám még egyszer fel is hívta Bedő Istvánt, amikor elakadt, de végül sikeresen megoldotta a telepítést. S minden nyomot eltűntetett… A diákok vallomása tökéletesen egybevág, egymást igazolják. A tanár bevallása szerint e történetben szereplő diákok közt egy sincs olyan, aki értene annyira a számítógépekhez, hogy feltörhessen egyet. Még a számítástechnika osztályba járó Bedő István sem, aki a telepítésre biztatta Szőcs Ádámot.
– Szőcs Ádám lehet a hacker beépített embere… Miért sietett elvállalni a formatálást?
– Cherchez la femme! – nevetett a hadnagy. – Osztálytársai ugratták, hogy Berde Ancsánál akar bevágódni. Ő az a lány, akinek ezen a számítógépen kellett volna rögtönzést írnia. Állítólag nagyon csinos, es sok fiúnak lóg kocsányon a szeme utána. A rendszer újratelepítésének lehetőségét maga a tanár hozta fel. Azóta a számítógép ismét jól működik. Bár én még körül néztem volna a memóriában, a háttérben futó programok közt, a regiszterekben, az újonnan feltelepített programok közt, de a megoldás sürgős volt, s ehhez idő kellett volna. De folytassam. Az igazgató úr parancsára a számítástechnika tanár összehívta az összes olyan diákot, akiből ki lehetne nézni, hogy képes feltörni egy számítógépet. A vallatás eleinte nehezen ment, egyik diák sem akarta leleplezni iskolatársát, csak hallgattak. Ám amikor kiderült, hogy egy bűntény miatt ártatlan iskolatársaikat megvádolhatják, meghurcolhatják, s esetleg legközelebb ők lesznek az áldozatok, megnyíltak, és az én jelenlétemet is elfogadták. Az igazgató úr végig azt figyelte, ki az, aki nem elég készséges, de olyan nem akadt. Mind segítettek a történet felderítésében. Nagyjából az a következő kép alakult ki: a hacker az iskola számítógépét felhasználva távolról vitte véghez a tettét, majd feltelepíthetett egy háttérben futó programot, amely használta a memóriát. Ettől lassult le a gép, bár… más megoldás is létezik. Nem vírust telepített, ezért nem talált semmit a víruskereső. S újra kellett telepíteni a rendszert… A hacker számítása bevált. A diákok is arra a következtetésre jutottak, hogy lehetett egy beépített embere. Én is Ádámra gyanakodtam, de tanárai hitetlenkedtek. Apja iskolaigazgató egy általános iskolában, s bár nem túlságosan szeret tanulni, jóravaló gyermek, egykor kézilabdázott, baráti köre a sportolókra korlátozódik, nem mozog számítógép buzik és hackerek társaságában.
Egyik diák szerint ezt egy vérprofi hacker tehette. Idézem: „Szerintem erre egyedül még Csilla sem lenne képes.”
– Csilla? Egy számítógépes zseni lány, aki a legszakibb hackereken is túltesz?
– Kérdeztem én is ki az, azt felelték: „Nem, lány, hanem egy srác, aki nem a sulinkba jár. Egy számítástechnika versenyen ismertünk meg. Művelt néhány eszement dolgot, de végül mindig lebukott.” A „Csilla” valamilyen csúfnév lehet. Ám annyi Csilla van a neten, hogy lehetetlen megtalálni. Egyébként is azt mondták róla, még ő sem lenne képes rá. Azt mindenesetre az igazgató úrnak a lelkére kötöttem, hogy figyelje Szőcs Ádámot, főleg kivel barátkozik.
Miután elvált a hadnagytól a Csíky Béla felhívta Balogh Károlyt, és közölte vele, a nyomozás pillanatnyilag zsákutcába fulladt, de nem adják fel.
– Én mindegyik alkalmazottamat elküldtem toxikológiai vizsgálatra. Egyesek zúgolódtak, de közöltem velük, aki nem vállalja, holnaptól ne jöjjön munkába, és jelenteni fogom a rendőrségen.
– Erre nincs joga, ugye tudja? Még nekünk se lenne alapos indok nélkül – hívta fel a figyelmét a nyomozó.
