dr Bige Szabolcs- : Keletről érkezett 3

Nyomtatás

Másnap meglepődve tapasztalta, hogy megváltozott körülötte a munkahelyi légkör. A portás hangosabban köszönt, a liftes fiú mosolyogva nyitotta ki a lift ajtaját, s a szomszéd iroda két tündére a folyosón várt rá.

– Itt jön a mi csinos szomszédunk! Micsoda férfias, bátor fickó! Üdvözöljük, üdvözöljük! – csicseregték – Jöjjön be hozzánk kicsit, mesélje el a tegnapi hőstettét! Elkapta a környék rettegett rablóját, akit hónapok óta keres a rendőrség. Még a cinkostársa is kézre került. Jujj, de izgalmas!

– Köszönöm a lelkesedésüket, de elnézésüket kérem, vár a munka. A napi robot! Hamarosan, később megbeszélhetjük ezeket a dolgokat. De az érdem a rendőrségé! – ezzel gyorsan beslisszolt az irodájába.

Munkája végeztével, ügyesen elkerülve a szomszédokkal való találkozást, letelepedett megszokott helyére a kávéházban. Itt találkozik délutánonként a barátjával.

– Megmondtam előre! – kiáltott fel Nedelkó, amikor meghallotta az előző napi történéseket.
– Mit mondtál meg előre?
– A számok nem hazudnak. Tudtam, hogy komoly dolgok fognak veled történni.
– Semmi komoly nem történt!
– Gondolj a megváltozott hangulatra a munkahelyeden! A szomszéd irodabeli lányok szívesen randiznának veled, hogy csak ezt a példát említsem.
– Nem randizom olyan lányokkal, akik bugris parasztnak tartanak!
– Jó, jó! Csak azt mondd meg, hogy mi a nevük? Hogy hívják őket?
– A szőke Yvonne, illetve röviden Ivy. A még szőkébb Ludmilla, azaz Milli. De miért kérdezed?
– Fejtsem meg a neveik számértékét, viselőjük személyiségi típusát és várható reakcióját.
– Na, és milyen eredményre jutottál, hogy most már ismered a nevüket?
– Adj tíz percet és megmondom.
Megkapta a kért időt, addig a pincér kihozta a kávéjukat és valami kis, finom rövidet.
– Legyen ma Top Collins! – súgta a pincérnek Árus halkan, hogy ne zavarja misztikumba merült barátját.
– Nézd, ilyen rövid idő alatt nem lehet alaposabb elemzést végezni – kezdte miután letelt a megadott tíz perc és belekortyolt az italába -, annyit azonban megmondhatok, hogy Yvonne, akit Ivy néven becézel, könnyen barátkozó, nyílt szellemű ember, de ugyanakkor könnyen is veszi a dolgokat, csapongó, állhatatlan.
– Szegény! Jól lehúztad.
– Nem én, a saját neve! De mondom a másik lányt. Ő igazán hozzád való.
– Azt majd én döntöm el!
– Hallgasd meg, mindenekelőtt az értékelésemet! Ne vezessen félre ez a könnyed, felszínes álca, melyet most visel. Mögötte uralkodni vágyó, erős egyéniség rejtőzik, aki merészen tör célja felé, s ha néha veszít, újra kezdi.
– Figyelj ide rám, barátom, Nedelkó! Nekem most nem jön be se a könnyed, se a komoly leány!
– Hátrább az agyarakkal! Láttam én már karón varjút!
– Mit akarsz, mit tegyek?
– Hagyjad a dolgokat megtörténni, de azért közben legyél udvarias a lányokkal.

Másnap reggel Árus egy kis csomag édességet vásárolt a lenti cukrászdában, s azzal állított be a szomszéd irodába. A két lány nagy ovációval fogadta, de nem voltak egyedül – egy elegáns, sudár, barna lány is ott volt velük.
– Ó, bocsánat! Nem akartam alkalmatlankodni, csak egy kis édességet hoztam, engesztelésül a tegnapi morcos viselkedésemért. Már itt sem vagyok…
– Jaj, ne siessen! – kiáltotta Ivy – Jöjjön, bemutatom a kolléganőnknek. A partnercégünk vezérigazgatójának a titkárnője.
– Árus
– Felícia
– Szép név, azt jelenti, boldog. Valóban boldog?
A lány elkacagta magát.
– Szép név, szép leány egyenlő boldogság?
– Így gondolom!

A későbbiekben Árus minden alkalmat megragadott, hogy dolga akadjon a partnercég vezérénél.  A díszes előszobában, ahol a várakozók részére kényelmes fotelszékek álltak rendelkezésre, ott ült az asztal mögött Felícia, körül véve telefonokkal, faxokkal, laptopokkal, meg mindennel, ami nélkül egy titkárnő ma már létezni sem tud. A fiatalember jól láthatóan szívesebben időzött itt az előszobában, mint bent a nagyembernél.

– Ha ezért jár ide, hogy nekem udvarolgasson, kár a gőzért! – fogadta a lány egyik nap.
– Eljönne velem vacsorázni? – kérdezte hirtelen a fiatalember.

A dolognak az lett a folytatása, hogy Árus meghosszabbíttatta itt tartózkodását, újabb feladatokat vállalva, így nyugodtan tölthette estéit a lánnyal. Nem gondolt arra, hogy hamarosan haza kell utaznia, és vége az idillnek. Szépen, lassan mélyült a barátságuk. Esténként együtt vacsoráztak, vagy elmentek valamilyen szórakozóhelyre.