Vandra Attila : Rendőrapuk árnyékában 10.

Itt üssön agyon a mennykő, ha megöltem!

Csíky Béla összegyűjtötte a két eset jelentéseit, hogy majd a hétvégén tanulmányozza át őket. A DNS-vizsgálat eredménye még nincs készen, nem lehet tudni ki a roma lány ruháján található hajszál tulajdonosa. A rendőrök hiába járták végig a házakat Udvarhely végén és Etéden, senki sem ismerte fel a meggyilkolt lányt. Eltűnését nem jelentették. A szomszédos országok rendőrségének adatbázisában sem találták. Ujjlenyomata sem szerepelt a nyilvántartásban. Ismét zsákutca… Jó lett volna Török Sándort kihallgatni, de a rendőrparancsnok fölösleges pénz és időpocséklásnak tartotta az eisenerzi utazást. Ott „kemény” vallatásnak nem vetheti alá, a helyi rendőrség nem támogatná, s az ügyvédje kézzel-lábbal-paragrafusokkal tiltakozna.

Hétvégi programja közben sem tudott kikapcsolódni, gondolatai újra és újra visszatértek az ügyhöz. Többször is beszéltek hozzá, de mintha más világon lett volna. Ennek ellenére az üres malomban őrlésnek hétfő reggelre meglett a gyümölcse. Munkába menet már azon morfondírozott, hogy nem véletlenek furcsa összjátéka-e a két eset. Akadt hasonlóság, főleg az áldozat kiszemelésének és a gyilkosság végrehajtásának módjában, de különbségek is. A roma lány nem illett bele a „luxusprosti” képébe. Egyes különbségekre akad magyarázat, de… A lószőr! Egy lány, akit pénzes, gyermekszexre éhes pasik kéjvágyát kielégíteni kényszerítenek, nem szokott lovagoltatni. A roma lány feltehetően szőrén ülte meg a lovat. Elmenekült, üldözték, majd utolérték, s megölték? Ám, ha lovon szökött, akár messzebbről is jöhetett. Tibód, Székelyszentkirály, Máréfalva és a Küküllőtől még távolabbi települések is szóba jöhetnek. Átküldte e-mailen a meggyilkolt roma lány fényképét, és megkérte a helyi rendőröket, járják végig elsősorban a roma negyedeket, hátha látta valaki lovon menekülni, vagy látott-e valaki gazdátlan lovat vagy férfit lovon, egy másik lovat vezetve? Az eset nappal történt!

Mint szokott ilyen esetekben, sokan láttak sok mindent, csak épp nem azt, amit kellett volna… Csíky Béla sokadjára tette le csalódottan a telefont, s nem figyelt fel kellően a rendőrségtől alig ötven méterre történt halálos kimenetelű balesetre. Halálos közúti baleset tragédia, ha nem is mindennapi. Zebrán? Megtörténik. Akadnak, nem is kevesen, akik nem adnak elsőbbséget a gyalogosnak. Több mint százzal városban? Nappal? Ez már őrült, miként lehetne az ilyen sebességőrülteket a pszichológiai teszten kiszűrni? Fogas kérdés. De mindezt a rendőrség előtt? Ráadásul az áldozatot cserbenhagyni, majd, ha lehet még nagyobb sebességgel távozni? Ki tehet ilyent?

Dr. Kelemen épp nem ért rá sürgősen felboncolni az áldozatot. Aznap szült a felesége. Mivel a halál oka és a baleset körülményei is egyértelműeknek tűntek, a boncolást másnapra halasztották. Az áldozat neve pedig a közlekedésieknek nem mondott semmit.

A nyomozó Enyedi őrmestert kiküldte ismét Vajna Pál lakására. Már dél felé járt, amikor az altiszt visszatért, hogy az egyik szomszéd látta az este. Szólt is neki, hogy a rendőrség keresi, és az idézést is említette neki. Azt állítja Vajna Pálnak elképzelése sincs miért idézhették be a gyilkossági csoporthoz. Ma reggel gyalog távozott otthonról.

– Akkor ma vagy bejön önként, vagy „eltűnik”… De ha el akar tűnni, miért nem ült be az autójába és irány a határ?

A nyomozó írt az ukrán rendőrségnek, nézzenek utána Ivan Zamircsuk milyen romániai számmal beszélt január 30-án, amikor az Okszanat átcsempészte. Ha Török Sándor és Balogh Károly igazat mondanak, akkor valaki másnak adta át a lányokat, de azt előre meg kellett beszélnie.

Már épp indult volna haza, amikor Enyedi őrmester figyelmeztette, pénteken a fiókjába tett egy újabb feladó nélküli levelet. Visszafordult és előkereste borítékot. Az őrmester jól sejtette, ez is névtelen volt. Csak két számsor állt benne. Mivel Türkösi Szilárd hadnagy már hazament, WhatsApp-on küldte át neki. Egy perc sem telt bele, s a hadnagy visszahívta.

– Két számítógép IP címe. Az egyikre emlékszem, az a Balogh Károlyé. A másik egy olyan számítógépé, amelyik ugyanott kapcsolódik az internetszolgáltatóhoz, tehát szintén az övé. Ha igaz a megérzésed, akkor az a gép, amelyen az alternatív könyvelését tartja… Ezek szerint a hackerünk, ha igaz, nem talált semmi érdekeset a gépen, amelyet feltört. A másikat nem tudta feltörni, mert az egyrészt le volt zárva, másrészt nem tudta megfertőzni. Apropó, rájöttél ki a Csilla? Csi-La.

– Rá – sóhajtott Csíky Béla. – Igaz, csak vasárnap este későn esett le a tantusz. Nem bírtam szóba hozni, mert így is elrontottam a családi programot, nem akartam még rátenni egy lapáttal. Állandóan elkalandozott a figyelmem, annyira foglalkoztatott ez a fránya eset. Tulajdonképpen örvendenem kellene, mert végre olyan kontextusban hallok róla, hogy „ezt nem ő tette.” Nem tudok felhőtlenül örvendeni, hiszen hírhedtté vált. Sokan irigyelnek, mert ilyen „szorgalmas, jó tanuló fiam van, aki szorgalmát országos versenyeken is bizonyítja, s mellékesen kiváló sportoló is…” Szorgalom példaképe? Szorgalmas a francot! Nem tanul semmit! Más gyermek, ha ennyit ülne a könyv mellett, jó lenne, ha az elégségest elérné, és nem bukna meg. Csak hülyeségeken, számítógépen és sporton jár az esze. Rettegek, mikor hallom majd, hogy valami olyan törvénytelenséget követett el, ami kerékbe töri az életét. Tehetetlen vagyok, nem tudom megvédeni. Le kellene ülnöm Mártával, de halogatom. Szokása szerint anyasárkányként veszi majd védelmébe, s akkor nekem felforr az agyvizem… Ettől az esettől pedig tűpárnán van az egész idegrendszerem, s ehhez a beszélgetéshez nyugodtnak kellene lennem… – sírta el magát a telefonban.

Másnap reggel megjött az ukrán rendőrség válasza:

„Kérésükre átnéztük Ivan Zamircsuk január 30-ikai beszélgetéseinek listáját, egyetlen más romániai számmal sem beszélt aznap.”

Akkor pedig másnak nem adhatta át a lányokat, mint Török Sándornak… Ő pedig… Balogh Károly bűnös lenne mégis? Nagyon a nyomára kellene akadni annak a roma lánynak… De hát őt sem keresi senki … Miért nem?

Mintha e fohászra várt volna, felcsörgött a telefonja. Vásárhelyi vezetékes szám jelentkezett. A telefonáló felismerte a meggyilkolt roma lány sajtóban megjelent fényképét.

– Egykor rendszeresen itt árult anyjával nálunk a piacon. Gombát, medvesalátát, virágot, málnát, ami épp akadt. Utoljára két hónapja láttam, ezúttal egyedül, kisírt szemekkel. Emlékszem, meghökkentettek a véletlenül kihallgatott szavai: „Inkább megölöm magam, mintsem az árvaházba menjek.” Aztán egyszer érdeklődtem felőle a cigánynénál, akinek akkor panaszkodott. Azt mondta férjhez ment, valahova Udvarhely környékére.

„Hát igen… Ezzel az ígérettel szervezték be…” – motyogta magának a nyomozó. – 14-15 évesen „férjhez ment” csóválta meg a fejét a roma családalapítási szokásokon.

Mintha e hírre várt volna, aki a sorsokat intézi, fél óra sem telt el, s befutott még egy információ. Ezúttal egy gazdátlan almásderes lóról a Küküllő bal partján, amelyik a tanú közeledtére átmenekült a folyó jobb oldalára, utána pedig nekivágott a dombnak. A következő egy almásderesen menekülő lányról szólt, akit láthatóan utol akart érni egy pej lovon lovagló fiatal roma férfi. S ez kevéssel a gyilkosság előtt történt! Egy tibódi asszony látta őket, Székelyszentkirály irányából jöttek, majd Tibód előtt nekihajtottak a dombnak, melynek másik oldalán ott folyik a Küküllő.

Erre már autóba ült, irány Székelyszentkirály! Ott laknak romák is. Csíky főhadnagy és Enyedi őrmester kiszálltak a rendőrautóból az első roma ház előtt. Már épp be akartak kopogni, amikor az őrmester meglátott egy almásderes lovat a harmadik roma ház udvarán. Megrántotta a főhadnagy könyökét.

Amint benyitottak az udvarra egy 18-20 év körüli roma férfi bújt elő a még épülő ház mögül. Amint meglátta az egyenruhákat menekülni kezdett, de az őrmester nemrég még tájfutóként versenyzett. Utolérte.
A főhadnagy elébe tolta a két meggyilkolt lány fényképét.
– Ismered őket?
– Nem öltem meg! Itt üssön agyon a mennykő, ha megöltem! Szakadjon rám a ház, ha hazudok! Száradjon le a kezem!
A további faggatásra bevallotta, a roma lány a felesége, mármint az élettársa. A másikat nem ismeri. Könnyes szemekkel ismerte be: összevesztek, üldözte, és…

– Jobb, ha ezt majd az őrsön ügyvéded jelenlétében mondod el, mi pedig jegyzőkönyvbe vesszük. Le vagy tartóztatva a meggyilkolásának alapos gyanújával. Őrmester, ismertesse a jogait! Majd bilincset rá, és az autóba!

A fiatal férfi egész úton váltig esküdözött, nem ő ölte meg, válogatottnál válogatottabb átkokkal sújtva magát, ha mégis hazudna…

Legutóbbi módosítás: 2023.03.12. @ 20:40 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Vandra Attila 757 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.