A rendőrfőnök ideges
Míg a hivatalból kirendelt ügyvéd megjelenésére vártak, Enyedi őrmester megjegyezte:
– Egy lánykereskedelemmel vádolt maffia után nyomozunk. Ha odatartozna, lenne ügyvédje, vagy legalább pénze rá. A két eset véletlenek összjátéka lenne?
Gerebenes Dénes kihallgatása során azt állította, hogy összeveszett párjával, aki dühében válogatottabbnál válogatottabb átkokat szórt feléje, majd miután ő ezért neki letekert egy pofont, dulakodni kezdtek, ami közben a lány megharapta. A foga nyoma még látszott a férfi csuklóján. Amikor fájdalmában elengedte élettársa kezét, az kirohant a házból, felpattant a nyergeletlen almásderesre, s kezdett menekülni. Ő átszaladt a szomszédba, ahol az apja lakott, elvitte az ő lovát, és üldözni kezdte. A lány a hegyen át, az erdőben menekült, s egy gázló közelében elvesztette szem elől. Hiába kereste, nem akadt a nyomára, feltehetően rossz irányba indult utána. Másnap a ló hazatért magától.
– Miért nem jelentette az eltűnését?
– Akartam, de amikor meghallottam, hogy egy cigánylányt találtak holtan a folyóban, akkor tudtam, hogy csak ő lehet, és engem fognak vádolni. Azért menekültem, amikor megláttam a rendőröket. Itt rohadjak el elevenen, ha én öltem meg!
Okszanáról azt állította soha nem látta. Amikor azt kérdezték, van-e alibije az első gyilkosság idejére, tudja-e valaki igazolni, meglepő választ adott:
– Igen. A rendőrség. Amikor azt a másik lányt ölték meg, akkor itt voltam ebben az épületben.
– Akkor hallgatták ki a roma tömegverekedés résztvevőit. Két roma klán rúgta össze a patkót, kések is kerültek elő, négy ember került a kórházba – emlékezett Enyedi őrmester. Utána nézek.
Egy ideig magára hagyták ügyvédjével. Hamar kiderült, erőszakos magatartás miatt már kiskorában nyilvántartásba vették.
– Indítéka van, erőszakos jellem, üldözte, majd megölte. Elcsábította a lányt, s amikor a lány rájött, mi is a célja vele, összevesztek. Hogy ne járjon el a szája, utána ment, utolérte és megölte… Tagadni persze tagad. Csak egy mellékes figura lehet a hálózatban, bár megeshet, hogy a két esetnek tényleg nincs köze egymáshoz – próbálta az őrmester összerakni a mozaikot.
Ezúttal a főhadnagyon volt a sor megfogalmazni a kételyt.
– A lovat miért nem vitte haza? Tőle nem menekült volna el…
– A lány leugrott a lóról, s megpróbált elbújni, remélve, hogy a lovat követi, s így egérutat nyer? – engedte szabadra a fantáziáját az őrmester.
A főhadnagy megcsóválta a fejét. Lehet, de csak feltételezés… Végül döntött.
– Mivel a lány csak decemberben töltötte volna a tizennégyet, ő pedig már elmúlt tizennyolc, már a szexuális kapcsolat egy kiskorúval is bűntett, csábítás, akár nemi erőszaknak is minősíthető.
– Cigányok…
– A fizikai erőszakot elismerte, a gyilkosság alapos gyanúja fennáll, bűnösségét a menekülése is alátámasztja. Harminc napos előzetes letartóztatás. Mivel megpróbált menekülni, nem védekezhet szabadlábon. Közölje velük – mondta a főhadnagy, majd Kászoni kapitány felé fordult, aki jelezte, beszélni szeretne vele.
Az azelőtt nap halálra gázolt Vajna Pál zsebében a közlekedésiek megtalálták az idézést. Ez arra utalt, hogy vagy a rendőrségre, vagy a sarkon található ügyvédi irodába igyekezett. Vérében kannabidiolt találtak.
– Azt hiszem számba kell venni a gyilkosságot, mint lehetőséget – folytatta a kapitány – Sajnos a kihallgatott tanúk csak akkor figyeltek fel a sárga rendszámú, feltehetően holland, piros színű Mercedes Cabrióra, amikor már csak 1-2 méter választotta el a baleset színhelyétől. Zebrán ütötték el, legalább 100-al hajtott a sofőr, féknyom nincs, cserbenhagyásos gázolás. S még valami. Bár lehet csak egy félreemlékezés, de egy anekdotával felér. Múlt héten, azt hiszem szerdán, érdeklődött telefonon egy Vajna Pálnak bemutatkozó személy, s egy rendszám tulajdonosát szerette volna megtudni. Az őrmester, aki felvette, megkérdezte, mi történt, rossz helyen parkolt, megütötte, vagy milyen problémája van vele? Az autó tulajdonosának nevét nem adhatjuk ki, de intézkedünk. Akkor bevallotta, úgy tűnt neki, mintha lefényképezték volna. Szeretné tudni, ki követi. Tudod ki az autó tulajdonosa? – kérdezte sejtelmes hangon, majd kis szünet után hüvelykujjával felmutatott.
A főhadnagy miután tisztázta magában, hogy a kapitány az Istenre nem gondolt, meghökkent.
– Ő!
– S mondtad az ezredes úrnak?
– Dehogy mondtam, a mai sajtótájékoztató óta nagyon harapós kedvében van. Hétfőn a belügyminiszter jön látogatóba… Egyébként Vajna Pál, biztos rosszul emlékezett egyik betűre vagy számra, de inkább valaki bolondját járatja velünk. Ha nem halt volna meg, el is feledkeztem volna róla. Elképzeled az ezredes urat követni valakit?
„A névtelen levelező lehetett?” – villant az ötlet a főhadnagy eszébe. Ám hamar megjött rá a valószerű cáfolat.
– Az is lehet, az ezredes úr épp arra járt, lefékezett, vagy megállt valamiért, s Vajna Pál paranoiás lévén, képzelődött – jött újabb ötlete Kászoni kapitánynak. – Úgy tűnik, nem is ok nélkül… Mi mindenesetre – fordította komolyra a szót a kapitány – üzentünk minden rendőrőrsnek, hogy ha törött orrú, sárga rendszámú piros Mercedes Cabriót látnak, azonnal állítsák meg, és vegyék őrizetbe a sofőrt.
Csíky Béla kiadta parancsba a beosztottjának, minden udvarhelyi panziót hívjon fel, s érdeklődjön, nem szállt-e meg náluk egy sárga rendszámú piros Mercedes Cabriót vezető vendég. Minimális az esély, de ha tényleg előre tervezett gyilkosság, talán nyomára akadnak. Majd helyet foglalt az íróasztalánál, s kinyitotta a levelező programot. Az ukrán rendőrség válasza! Lázas igyekezettel nyitotta ki.
„Ivan Zamircsuk január 30-ikai tartózkodása alatt egyetlen más romániai telefonszámmal sem beszélt.”
Akkor pedig Török Sándor hazudik. A lányokat átvette, s elhozta… akár Balogh Károlyhoz is… Az a második számítógép… Vajon mi lehet rajta?
Fél óra múlva telefonált Kászoni kapitány. A zetelaki őrs jelentkezett. Látták a faluban a piros Mercedes Cabriót, őrülten hajtott lakott területen. Ám a Zeteváraljai gát mellett radarozó közlekedésiek már nem. Az autó Ivó és a Madarasi Hargita, vagy Varság környékén bujkálhat. Mindkét út zsákutca.
A műszakja bőven lejárt, amikor jelentkezett Enyedi őrmester.
– Balogh Károlynak volt egy holland szállóvendége, autója piros Mercedes Cabrio. A neve Jean van der Berg és megvan az autó rendszáma is.
Az ezredes már távozóban épp a lépcsőn lefelé tartott, amikor a főhadnagy tájékoztatta a fejleményekről. Esztojka János láthatóan ideges hangulatban mérlegelt.
– Ez már elég ok a házkutatásra, minimum Jean van der Berg szobájában. Ma már késő, nincs élérhető ügyész és bíró, akik aláírhatnák az engedélyt. Ha hazaérek nyugodtan átgondolom, reggel várom az irodámban. Most hagyjon! – mondta, és elviharzott.
Kászoni kapitány távolról látta a jelenetet. Odajött.
– Mondtam, ideges… De milyen lett, amikor meghallotta, hogy a Vajna Pál vádjain röhécsel két kollégám! Mármint, hogy ő kémkedett utána. A történet kiszivárgott, pedig én nem akartam dobra verni. Az ezredes nem lehetett, hisz aznap nem is volt a városban. Sejtem én, ki vezethette, nem szeretnék a fia helyében lenni. Őszintén, nem értem, miért van így kikelve magából. Nem tett mást, csak lefényképezett valakit.
– Te mit szólnál, ha a fiad miatt köznevetség tárgyává válnál? – próbált magyarázatot találni Csíky Béla. – Előtte is ideges volt. Utolsó csepp a pohárban…
„Esztojka Péter…” Ő lenne a névtelen levelek írója?” – fordult meg a fejében az ötlet, majd azonnal el is vetette. Azt még kinézné belőle, hogy ráakad az ukrán rendőrség weboldalán az Okszana Ivancsuk fényképére. De ő lenne a hacker? Na, ne má… S mi a fenének küldene névtelen levelet, hiszen odaadhatta volna fényképet az apjának… Ebben semmi logika.
Visszatért irodájába, a számítógéphez ült, majd levelet írt az Interpol hollandiai irodájának információkat kérve Jean van der Bergről.
Alig fejezte be a levelet Zeteváraljáról keresték. Egy kiránduló megtalálta a piros Cabriót erdőben elrejtve. Kőhalmi hadnaggyal és két kutyával vonultak ki a helyszínre.
Miközben Báró megtalálta a kokainmaradványokat, a nyomkövető kutya szagot fogott, s elindult a nyomon. Ám egy adott ponton a főút mellett a szagnyom megszűnt. Az autó elrejtése után Jean van der Berg stoppolhatott, s valaki felvette. Pillanatnyilag bottal üthetik a nyomát. A reptérre igyekezhet… A nyomozó betelefonált, értesítsék a határrendészetet és a reptereket.
Amikor visszaért az irodájába, ott újabb üzenet várta.
„Molnár István, Balogh Károly alkalmazottja önként jelentkezett. Feladta magát, mert kokaint fogyasztott. Hajlandó tanúskodni Jean van der Berg ellen, tőle vette a drogot állítása szerint csak egyszeri alkalomra való mennyiséget.”
– Önt kereste, de az Ön távollétében a drogmegelőzéshez irányítottam – világosította fel a szolgálatos altiszt, majd megcsóválta a fejét. – Beismerte, Balogh Károly, a munkaadója nyomására jelentkezett. Jól ismeri a törvényt, tudja, hogy elengedik büntetését, ha vall az ellen, akitől vette a drogot.
„Balogh Károly így akarja megúszni a házkutatást. Megszorongatta az alkalmazottja tökét, vagy lefizette…” – morfondírozott a Csíky Béla, majd az órájára nézett. Mire hazaér, fél tizenkettő. Feltehetően Márta is, fia is alszik már…
