Madáretetőink vendégei
Minden télen sok kertbarát serénykedik, hogy énekesmadaraink jó erőben érjék meg a tavaszt. De, ha kikeletkor nem csak látni, hanem hallani is akarjuk őket, nem elég, hogy táplálékot teszünk ki nekik, hanem hangszálaikat is meg kell óvnunk a hidegtől. A pettyes tenorukat néha kínáljuk meg egy kis langyos kakaóval, a zöld szoprinkákat pedig forró teával (a zöldteát nem szeretik!).
A téli hónapokban etetőink leggyakoribb vendégei a kardfogú cinegék, melyektől sokan rettegnek, pedig ijesztő kinézetük ellenére szelíd madárkák. A közhiedelemmel ellentétben még senki sem látott olyat, hogy egyszerre két kutyánál többet megettek volna.
Gyakran feltűnnek a zebrarigók is. Nevüket fekete-fehér csíkos szárnyaikról kapták. (Vigyázat! Ne tévesszük össze őket a zabarigókkal, amik fehér-fekete csíkozásúak. Az pedig, hogy zsiráfrigók is léteznek, csak egy városi legenda.)
A fagyos januári napok érdekes látványa a téliseholsincs. Fehér tollazata annyira elrejti a hóban, hogy nem is tudjuk, merre lehet valójában. A róluk készült fényképeken sem azonosíthatók. Állítólag néha hozzánk téved egy-egy tavaszi-, nyári-, vagy ősziseholsincs is. De ez nem bizonyított, mert azokat még senki sem látta.
A szerencsések kora tavasszal találkozhatnak egy-egy átvonuló elefántfülű sirály csapattal is. Azok mivel szárnyaik csököttek nagyra nőtt fülükkel repülnek.
Nálunk költő madaraink közül általában a földigólyák érkeznek elsőnek. Nagyon hasonlítanak a közönséges fehér gólyákra, de mivel nem gázlómadarak csak rövid lábacskáik vannak. Fészkeiket sem a magasabb villanyoszlopokra, kéményekre rakják, hanem mély üreget kaparnak maguknak. Kertünkben, májusban nagyon vigyázzunk, nehogy belelépjünk, mert széttapossuk a tojásaikat! Figyelem! Ne etessük őket vöröskáposztával, mert meglilul a tollazatuk!
Tavasszal utolsónak érkeznek a kecskefecskék vagy más néven faltörő fecskék. Párválasztás idején a hímek fejükkel egymásra rontanak, és úgy igyekeznek vetélytársaikat elkergetni. Néha bizony még visszagörbülő szarvaik is összeakadnak. Az ilyen összecsapásokat a tojók hangos csivitelése kíséri. Fészkeikhez a helyet a házak falából vésik ki.
Nyáron gyakori vendég a drótsodró madár. Fészkét acéldrótokból fonja. Ne tegyünk ki neki rézdrótot! Ott fogja hagyni, és csak botladozunk majd benne, vagy ami még szörnyűbb: feltekeri a fűnyíró. (Ráadásul a kertünket is elcsúfítja.)
Júliusban gyakori, hogy meglátogatja kertünket egy-egy brekegő szajkó. Ez az egyik legtöbbet tanulmányozott hazai madárfajunk. A hangjuk alapján megkülönböztetünk varangyos szajkót, leveliszajkót, unkaszajkót, és még vagy fél tucat egyéb fajtát.
Ne higgyünk azoknak az ornitológusoknak, akik azt állítják, hogy a különböző hangok ugyanattól madártól származnak!
A vitorlás vadtyúk, népies nevén… (ezt inkább hagyjuk!).
Az átvonuló madarak közül a cukorsármány néha nálunk is megáll pihenőre. Az ezsubiai bennszülöttek nagy becsben tartják, de nálunk nem népszerű, mert a húsa húszórányi főzés után is émelyítően édes marad.
Ősszel kertünk ékessége lehet a kékszemű mufurc. Óvatosan bánjunk vele, mert nagyon érzékeny madár! Ha nem a legdrágább pimpummagot kapja, megsértődik és azonnal tovább áll.
Itt az alkalom tisztázni, hogy a hétfejű sárkány, amit több tudományos mű is a madarakhoz sorol, nem is madár. És hogy a hétfejűsárkány csak a mesékben létezik, valójában a sárkányoknak csak hat fejük van.
Remélem, tanácsaimmal sokaknak segítettem.
Következő cikkemben – közkívánatra (!) – a lidérckórusok betanításának legújabb módszereit ismertetem majd.
Legutóbbi módosítás: 2023.04.05. @ 22:31 :: Bereczki Gizella - Libra