Felnyitja szemét az első csillag,
a fény lassan aludni tér,
pár tücsök ciripel és az éjszakában,
lapítva kúszik a mélysötét.
Csend van, kushadva alszik a város,
zárt ablakokkal figyel a ház,
sűrűn pislog az utcai lámpa,
egy bogárraj röptében hullik alá.
Fényben táncol az éjjeli lepke,
megdelejezve ring kecsesen,
kimerült táncából szárnyverdesve,
öleli magába a végtelen.
Magányos lélek lépked az úton,
cipője koppan az utcakövön,
szemét dörgölve ébred a visszhang
a ház faláról visszaköszön.
Megrebben a gyáva árnyék
keringve körbe-körbe jár,
talp alá bújik a fényre érve,
mikor rámordul a fénysugár.
Magányos lélek lépdel az úton,
csak árnyéka követi hűségesen,
ráhajlik a gesztenye ága,
arcára csókot lehel,
csendesen.
Legutóbbi módosítás: 2023.04.28. @ 20:37 :: Bereczki Gizella - Libra
