Halász Enikő : Magasra ugrom

Nyomtatás

Magasra ugrok, szállok az égig,
félresöpröm a felleget,
meglesem az Istent, ahogy ül ott,
engem nézve,
a létemet,
belenézek a két szemébe
ott látom majd életem,
képkockákra bontva
minden álmom,
a jót, a rosszat,
a végtelent.
Megfürdöm az ég kékjében,
mint óceánban, a Nap felett,
magamhoz ölelem lágy sugarát,
szívembe beengedem,
kergetőzőm a szél fiával,
meggyújtok pár csillagot,
fényüknél talán megtalállak,
téged, magam és az otthonom.
Az Úr kertjének egy szegletében,
elvetek pár fény magot,
lelkembe fogadom, és ha visszatérek,
neked mindet átadom,
magasra ugrom, talán elérem
a hajnali párát a tó felett,
Isten fényénél magamba szívom,
mint eltűnő halk lélegzetet,
áramlásként e földi világot,
mely minden reggel fölragyog,
magasra ugrom, talán elérlek,
Téged, az eget és a csillagot.

Fotó: Internet