Egy újabb történet, amit Italo Calvino Komikozmosz kötetéből kifelejtett
Még hogy a nyilat, meg az íjat a vadászathoz találtuk fel?! – nevetett a vén Qfwfq. – Badarság. Jó! Tudom! Minden történelemkönyvben az áll, de attól még ostobaság. Fegyver volt az már az első pillanattól kezdve. Higgyétek el! Én már csak tudom, hiszen ott voltam. Jól emlékszem mindenre.
Akkoriban egy nagy füves síkságon éltünk. Vadászgattunk bottal, kővel, vagy ami éppen a kezünkbe akadt. Volt ott antilop, meg bivaly bőven. Mivel kiváló vadászok voltunk, soha nem éheztünk.
Aztán megint jött az a hülye evolúció, vagy mutáció. Először megjelentek a tripedusok, a háromlábúak, utána meg a trimenusok, a háromkezűek. Amikor az elsőket megláttuk, csak nevettünk rajtuk, annyira mókásan néztek ki, de rövidesen az arcunkra fagyott a vigyor.
A tripedusok gyorsabban szaladtak, mint mi. Megjelentek a táborhelyünk mellett, felkapták, ami megtetszett nekik: antilopcombot, nőt, leopárdirhát, és elfutottak vele. Nem tudtuk őket utolérni.
A háromkezűek meg ott kezdtek vadászgatni a mi gyönyörű síkságunkon. Nem tudtuk elzavarni őket. Ha verekedésre került a sor mindig ők győztek. Az egyik kezükkel elkapták az egyik kezünket, a másikkal a másikat, és akkor a harmadikkal vagy beleöklöztek a szemünkbe, vagy egy kővel jól fejbe kólintottak. Legjobban Ltpf unokabátyám járta meg, aki azt vette a fejébe, hogy háromkarú nőt rabol magának. El is kapta azt a lányt, de… A többit meg elképzelhetitek… Hát, igen! Mi tagadás, fejlettebbek voltak, mint mi.
Na, akkor találtuk fel az íjat. Most persze mondhatnám azt, hogy én voltam, akinek az eszébe jutott, úgy sem tudnátok leellenőrizni, de nem mondom, nem hazudok. Az egyik nagybátyám jött rá, amikor éppen egy antilop inait vagdosta. A kőkésének éle már nagyon megkopott. Hiába nyiszitelte, csak nem tudta elvágni. Már szakadt róla a veríték (egyébként is nagy forróság volt). Gondolta pihen egy keveset, és le akarta tenni a kését, de az beleakadt a megfeszített ínba, majd elrepült. Az ötlet már megvolt, utána már gyorsan ment minden, pár száz év kellett csak, hogy megszülessen a nyíl is.
Na, akkor aztán adtunk a tripedusoknak is, meg a háromkezűeknek is. El is takarodtak arról a vidékről. A tripedusok teljesen eltűntek, valószínűleg kihaltak, a háromkezűek viszont… Néha az újságokban is írtak róluk. Hol a Himalája hegyei közt, hol meg a Kaukázusban láttak egyet-egyet. De persze azokról a beszámolókról a nagyokos tudósok rendre azt állították, hogy azok csak mesék.
Én nem hiszem, hogy azok lettek volna. Azt gyanítom, a háromkezűek elrejtőztek. És… És kitudja, hogy azóta meddig jutottak a fejlődésben? Mert már akkor is előnyben voltak. Gondoljatok csak bele! Szereltetek már valamiféle gépet, vagy autót? Ha jól megnézzük, a legtöbb munkához valójában nem kettő, hanem legalább három kéz kellene.
Legutóbbi módosítás: 2023.05.17. @ 20:25 :: Bereczki Gizella - Libra