Az anyák jönnek mennek,
minden hajnalban újra születnek
és újra szülnek,
örömet, bánatot erre a világra,
önnön fejükre,
szerelemből, könnyből fonjak a koszorút,
szívükben rejtik a jót és a bút,
álmokat osztanak, szárnyakat a vágyra,
nem számít ki fia lánya,
gyermek mind.
Az anyák soha nem félnek,
erőt Istentől kérnék,
hogy elviseljék mindazt mit kell,
sóhajtva néznek az égre fel,
míg saját szívüket adják
minden pillanatban,
gyermekükért.
