Uram,
meggyújtom az első gyertyát,
kérlek add vissza hitemet,
nem tudom merre hol,
de valahol megrekedt,
hitetlen lettem,
az emberi szóban
számomra már nincs valóság,
súlytalanná váltak a szavak,
elvesznek,
mint a lassan pergő
homokszemek
a semmiben,
egyenként elviszi mindet a szél,
de könnyedén,
dobálva,
súlytalanságukban repülnek,
szétmarnak tüdőt, szemet,
láthatatlanul elpusztítva az egységet,
mi teremtetett általad,
és az időt, mit adtál Uram,
most vedd vissza kérlek,
végére értünk az útnak,
talpunk alatt csak homok,
szívünkben száraz kórók,
hamis szavakból fonva,
az életet elfojtva,
a halálig.
Vagy bontsd le szívemről őket Uram,
ha gondolod,
állj fölém és mond, mint Lázárnak,
,,kelj fel és járj!”
és szívembe,
minden fény visszatalál
a semmiből.
