Lénárt Anna : Mű

Nyomtatás

Műértő szemmel nézek a világba,

műalkotásnak tartom az életet,

műbírálat ért már ezer felől,

műbölcseletet hallok a bölcstől.

Műértelemmel figyelem a szót,

műszempillám megrebegtetem,

művészien játszom az okost,

műkörömmel az asztalt kopogtatom.

Műveltség ma már mérföldkő,

műveletlen siratja a holnapot,

művelet számszakilag egyszerű,

műremek lesz, ha az összeadás sikerül.

Műegyetem nem mindig cél,

műtermet használ az alkotó,

műhelyt épít a szakember,

műcsarnok ajtaján belépni jó.

Műszereket készít a műszerész,

műtőben a sebész tettre kész,

műérzék nem mindig műismeret,

műépítészet csak játékból lehet.

Műpártolás, ha nekem tetszik,

műismeret a szakértelem,

műsorozat csupán egy jegyzék,

műdarab adja értelmét.

Műegylet tagja a műkedvelő,

műízlést öt érzék tagadja,

műbélbe nem kerülhet manna,

műtrágya jut csak a magra.

Műpályán már műfű virít,

műkorcsolya műhón csúszik,

műpart épül a meder mentén,

műcsínról a fortély mesél.

Műsor ma már igen ócska,

Műszőrméből készül a bunda,

műkörében ítélkezik a bíró,

műszak végén sétálni jó.

Műkincs igen értékes dísztárgy,

műemlék a régen volt vár,

műanyag megfojtja a jövőt,

műszóval nem játszhatok hősnőt.

Műkívánalom a „mű”-t elfogadni,

műremeket belőle alkotni,

működik látom rajtatok,

műnyelv ellen tiltakozom.